Miért szelektív közvetlen a magyar ember?

"Csak azokkal nyitott, közvetlen, barátságos, meg minden ilyen pozitív tulajdonság, akiktől akar valamit, mindenki mással pedig zárkózott, szótlan, zaklatott érzetet kelt, kivéve persze ha akar valamit, és arra az időre."

Ez simán csak nem igaz.

Én elég sokat utazom belföldön, kirándulok, túrázom, vagy csak jövök-megyek. Azt látom, hogy nagyon sokan nyitnak, érdeklődőek, szeretnek beszélgetni a "semmiről" anélkül, hogy lenne ezzel bármi egyéb szándékuk. Néha már tököm tele van, mert haladnék dolgomra.

Eleve mi az, hogy "külföld"?

Nyilván teljesen más egy olasz, spanyol mint egy angol vagy egy finn. Ismerősöm volt Finnországban túrázni, hát ott akkor is rossz szemmel néztek rájuk a finnek, ha messziről köszöntek vagy oda intettek. Nem azért mert rosszindulatúak lennének, csak ők ilyen távolságtartóak. Ha segíteni kell akkor persze segítenek, de amúgy elvannak a maguk dolgával.

"magyarfrusztrált besavankásodott búvalbaszott"

ja majd mindennap megmászom a Mount Everestet ugye haha

Elfeljtettem, hogy itt meg mindenki olasz csak én vagyok 14

#40

Látom nehéz szülés volt. De azt még mindig nem írtad le, hogy ezekben az országokban fejenként mennyi időt töltöttél, amiből levontad a következtetésedet.

Egyébként pedig majdnem eltaláltam. Én 5-öt írtam fentebb, és 6-ban voltál. És ezek csak európai országok.

"Külföldön ez nem jellemző attitűd."

Európán kívül nem is voltál, akkor hogy mersz ilyen kijelentést tenni?

Pont ezért. Önelőnyből. Egy külföldiben több a tisztelet, mint a "rafinéria" ezért nem csinál ilyet.

Kölcsey megmondta:

"Az ember a közösségé, nem pedig önmagáé."