Tényleg nem azok? A szuperérzékenyeket gyakran sértődékenyeknek állítják be, akik mellett lehetetlen létezni, mert mindenki retteg, hogy éppen milyen reakciót váltanak ki belőlük. fontos tisztázni, hogy ez nem sértődékenység, hanem

A mentálisan éretlenek a sértődékenyek, aki nincs rendben magával.

A szuperérzékenység egy szenzitív állapot több ingert fel tud dolgozni az idegrendszer a tapintástól kezdve az emberi érzelmek érzékeléséig. Ezt meg kell tanulni kezelni.

#3

amit írt az igaz, el kell fogadniuk, hogy ehhez nincs végtelen türelmük az embernek.

Nem lehet végtelenségig aszt figyelni , hogy mit mondasz, hogy mondod milyen hangnemben, milyen szavakkal, h jajj csak meg ne bántsd csak félre ne értse. Ezt nem lehet hosszútávon elviselni.

Muszáj változnia az illetőnek és ha egyedül nem megy akkor segítséggel. Különben egy nap nem lesz senkije és teljesen egyedül marad.

Én az ilyen embereket kizárom az életemből. A hiperérzékenység az ő megoldatlan problémájuk, nekik van vele dolguk, nem nekem. Irreálisnak tartom azt az elvárásukat, hogy minden egyes szavam, mozdulatom, pillantásom előtt pörgessem végig a fejemben, hogy ez vajon milyen lehetséges reakciókat, érzelmeket válthat ki belőlük és próbáljam kitalálni, hogy megsértődnek-e majd vagy sem?

Kizárt! Ha bunkó vagyok, sértődjenek meg, küldjenek el az anyámba, rendben van. De ha nem vagyok az, hanem teljesen normálisan beszélek és viselkedek velük, de nekik valami apróság nem tetszik és ezen vérigsértődnek, akkor menjenek a p.csába és hagyjanak engem békén. :D