Tényleg nem azok? A szuperérzékenyeket gyakran sértődékenyeknek állítják be, akik mellett lehetetlen létezni, mert mindenki retteg, hogy éppen milyen reakciót váltanak ki belőlük. fontos tisztázni, hogy ez nem sértődékenység, hanem

Kicsit tegyük már tisztába a fogalmat. Wikipédia:

A szuperérzékenység, más néven ingerfeldolgozási érzékenység, régi nevén hiperérzékenység azt jelenti, hogy az érintett személy a többségnél érzékenyebben reagál a külső ingerekre. Ezt az érzékszervi ingereket feldolgozó idegi központok eltérő működésével magyarázzák.[1] Az elmélet szerint nem az érzékelés ingerküszöbe alacsonyabb, hanem az idegrendszer részletesebben szelektálja meg a beérkező információkat. Ez könnyen az érzékek túltelítődéséhez vezethet.

Na most az autisták is meg még mások is lehetnek szuperérzékenyek, a gyógypedagógiában szenzoros integrációs zavarnak nevezzük. Úgy képzeljétek el, hogy aki szenzoros, annak sokkal több inger jut át az agyba valamiről, mint az átlagnak és ezek az ingerek túlstimulálják az idegrendszert. Olyan mintha a te bőrödhöz egy tollpihe ér és halványan érzékeled, egy szenzoros meg tűszúrásnak érzi. Ezért van, hogy sokan, főleg az autistáknál fordul elő ilyen szélsőséges érzékelési zavar, ezért nem bírják az érintést, a túl erős zajt vagy a fényeket. És persze ugyanez vonatkozik az emberi érzelmek kódolására és feldolgozására. Gyógypedagógusként foglalkozom ilyen gyerekekkel ez valóban nem áldás, aki megéli, annak az egy élethosszig tartó nehézség, amivel küzdeni kell, fejleszteni lehet de nem kinőhető ez az állapot.

Úgy vettem ki a hozzászólásokból, hogy sokan haraggal közelítenek azokhoz az emberekhez akik megsértődnek,ha megmondják nekik a véleményüket. Na most tudni kell, hogy aki megsértődik, az nem biztos, hogy szenzorosan túlérzékeny, lehet, hogy simán csak egy egoista ember aki nem bírja a kritikát magára nézve elviselni és hőzöng, sértődözik, az ilyen embernek alacsony az EQ-ja, neki ez nem nehéz de a környezetének az.

Ellenben egy szuperérzékeny egyén magas empátiával is rendelkezhet, mert az érzelmi ingerekből többet tud felfogni mint az átlag. Ez lehet neki áldás is meg átok is, mert a túlstimulált idegrendszere hamar túlfárad és szüksége van feltöltődésre. Az ilyen embernek nagyon nehéz, meg a környezetének is, de ha megértő emberek veszik körül akkor be tud illeszkedni és a képességét jóra tudja használni. De hangsúlyozom, neki nehéz a megélés, míg egy egoista sértődékeny ember csak simán önző és magát előbbre tartja másoktól neki könnyű, mert ő nem problémázik a másikon nem érdekli a másik ember csak saját maga.

Az életben nem mindegy, hogy melyikkel találkozol, bár elsőre csak annyi jöhet le azonnal, hogy egy megjegyzésre rosszul reagál, ne ítélj rögtön , hanem ismerd meg a másik embert !

Köszönöm ha elolvastad!

#24 Enyém a 8-as hozzászólás. Nekem nem azzal van bajom, ha valaki megsértődik, ha bunkó vagyok, mert neki teljesen jogos a megsértődése. Azzal van bajom, akivel teljesen normális vagyok, semmi sértőt, bántót nem mondok vagy csinálok, sőt, még figyelek is rá, mert tudom, hogy hiperérzékeny, de az illető tuti, hogy talál mindig valamit, amin besértődhet. És akkor elvárja tőlem, hogy én tartsam fejben az egyre több és több, totál irreális dolgot, ami őt sérti, bántja, és ne beszéljek róla, ne legyen róla véleményem, gondolatom, egyáltalán semmilyen, sehogy! Még csak szóba se kerüljön, vagy ne így mondjam, ne úgy mondjam, mert így sértő, úgy bántó, blablabla...

És nem traumatizáló dolgokról beszélek ilyenkor, mint pl. nemierőszak, vagy családonbelüli erőszak, vagy állatkínzás, mert ezeket értem, hogy már maga a téma triggerel valakit és egyébként sem szeretek ilyenekről beszélni. Hanem teljesen hétköznapi ételekről, tárgyakról, témákról, emberekről, filmekről, sorozatokról nem beszélhetek SEHOGY, mert az neki ezért meg azért fáj és/vagy sértő. És még csak nem is trauma miatt fáj neki, hanem rossz emlék, kellemetlen - de nem traumatikus! - tapasztalat, vagy csak nem ért egyet vele... És ez a hópiheség az, amit nem bírok elviselni, ezzel tényleg együttjár a tojáshéjon lépkedés, ami baromi kimerítő és szerintem teljesen felesleges! Növesszen már az ilyen ember némi páncélt, mert ez a világ nem az a hely, ahol minden kényes tollpihe minden egyes apró rezdülésére figyel a teljes környezete, hogy jaj, csak nehogy egy kis szellő érje szegényt, mert jaj mi lesz!

Nem. Az ilyen ember életképtelen és nem csak a környezete, hanem a saját életét is megnyomorítja ezzel.