Miért van az, hogy azokat hallom sírni, hogy de csórók, akik pont hogy középosztály fele hajlanak, az igazán szegényektől meg soha nem hallok egy panaszt sem?

Jöttem megválaszolni a kérdést. Édesanyám tanító. Sokat adnék azért, ha engem is egy ilyen tanító taníthatott volna..de jött a válság. Egy tanítót el kellett küldeni az iskolából..(ezt most nem szeretném részletezni, hogy miért ő lett elküldve, mivel az még egy egész regény lenne) A környéken nem kerestek akkoriban sehol sem tanítót, mindenhonnan küldték el őket. Kénytelen volt közmunkát elvállalni, mert más munkalehetőség sehol sem volt, pedig minden lehetőséget megpróbált. Közmunkára is nagyon nehezen vették fel, és csak kevés időre, évekig munkanélküli volt. Édesapám építőipari munkásként dolgozik külföldön. Nagyon jól végzi a munkáját, garantálok mindenkit. Egy évig kint volt Kanadában, de természetesen fizetést nem kapott semmit, a szállást és a repülőjegyet is magának kellett megvennie..ez csak egy eset a rengeteg közül. Így éltünk évekig, hiába voltak nekem a legbecsületesebb és leglelkiismeretesebb szüleim, senkit sem érdekelt. Mindenhonnan a pénzt próbálták kiszedni belőlünk. Mondhatom azt, hogy az éhezést érintettük. Ruháimat nővéremtől örököltem, aki szintén kapta valahonan. Minden egyes 5 ft-ost megbecsültem, mindig aggódtam, ha valahova fizetni kellett(pl. osztálykirándulás) Mindig is osztályelső voltam, mivel értelmiségi családból származok. Értse meg kérem mindenki, hogy az anyagihelyzet nem tanulástól és tudástól függ. A gerinctelenek átvágják az alkalmazottaikat, lopnak, csalnak. Akiben meg van egy kis lelkiismeret, az saját erőből akar megélni, nem másokon áttaposva. És akkor konkrétan válaszolok. Az, aki annyira szegény, hogy a buszjegyet is alig tudja összekaparni, az szégenli, hogy ilyen sorsra jutott. Vagy ilyen sorsba született. Attól függetlenül, hogy miért is kell így élnie. Ezt sajnos nehéz átérezni, de ez tényleg így van. Akár tehet a szegénységéről, akár nem. Inkább eltitkolja, és csendben marad. Ahogyan én is titkoltam az osztálytársaim elől. A barátaim elől. Az emberiség elől. Akinek meg van egy bizonyos vagyona, az mindig többre és többre sóvárog. Azóta rendbe jött a helyzet. Ismét a mi oldalunkra billent a szerencse, teljesen normális életet élünk. Anyukám újra taníthat, apukámat is keresik folyamatosan. Kicsit tágan válaszoltam, de az első válaszolónak is akartam egy kis választ adni. Ennyi mindössze. A tényleg szegény próbálja elhitetni magáról, hogy nem is szegény, még saját magának is. Ő tisztában van vele, hogy ha panaszkodik, azzal sem old meg semmit. A szegénység ott kezdődik, hogy egy nap nem tudsz egy falatot sem enni, vagy nincs fedél a fejed felett. Akinek nincs pénze 100.000-es telefonra, csak 20.000-esre, az nem szegénység, ezt tegyük hozzá.

14/l