Mi lehet a baj? Túl nagyok az elvárásaim? Pedig én megteszem ezeket.

Talán jobban meg kellene válogatnod az embereket magad körül.

Egyébként én is gyakran éreztem ilyet régen. Azóta leszoktam róla, hogy más kedvében járjak. Azzal vagyok kedves, annak teszek szívességet, aki megérdemli.

Èn is így voltam, aztán bebutultam és azóta les.arom az ilyeneket. Bár nem mindig megy. Volt, hogy valakiért kitettem a szívem-lelkem, neki meg fel sem tünt. Most nem a mártírt akarom játszani, de tényleg így volt. Rengeteg idöm, energiám, pénzem ráment. Felborítottam, átrendeztem a programomat, hogy segíteni tudjak neki. Elöször (pár hónapig) azt gondoltam, hogy az a bizonyos személy azért nem értékelte az eröfeszítéseimet, mert nem tudott róluk, így az ö szemében a dolgok gördülékenynek tüntek - a "háttérmunkát" nem látta.

Aztán kicsit meguntam, hogy kikészítem magamat, és semmi köszönet, ezért utalásokat tettem rá, hogy azért az nem olyan egyszerü ám, mint amilyen egyszerünek tünik. A köszönet elmaradt. Söt, vágott egy fejet. Azt hittem nem sikerült felfognia. Bár ez meglepett, mivel eléggé intelligens emberröl van szó. Ezért legközelebb mår nyíltan, öszintén elmondtam neki, hogy ez nekem plusz munka, idö és pénz, nem is kevés. Akkor meg megsértödött, és én voltam a bunkó paraszt.

Az elsö akartam lenni neki, hiba volt,azzal, hogy felåldozod magadat valakiért nem fog besorolni a fontossági listája elsö helyére, de még a másodikra se.