Szerintetek mennyire normális dolog beleszeretni egy netes ismerősbe?

Most megláthatod magas is, hogy mire képes a magány, a komplexusok és a kivetített fantázia keveréke.

Ahhoz, hogy valakibe beleszeress, ahhoz bizony látni is kell, ahgy mozog, beszél, jár, társalog, álmodozik vagy csak rád néz. :)

Szerintem bele lehet szeretni, főleg, ha az ember már régóta szeretné ezt érezni valaki iránt, és jólesik neki az érzés, hisz több lesz benne az adrenalin, és elvégre szeretni jó dolog. Ad egy felfokozottság érzetet, lehet várni a leveleire, vagy a chat-elésre, és egyfajta izgalomban tartja az embert az ismeretlenség, és a reménykedés, hogy hátha a külseje is olyan megnyerő lesz, mint a levél általi személye. Nagyon közel lehet érezni lelkileg egy netes ismerőst, mert arc nélkül több mindent felfednek magunkból az emberek, mint ahogy azt szemtől-szembe tennék.

A gond csak akkor van, ha a másik nem akar veled találkozni, vagy egyszer csak megunja a dolgot, és kevés magyarázkodás után (vagy minden magyarázat nélkül) véget vet a ’barátságnak’, és másik levező társ után néz és ’bolondít magába’. Ezt sokan megteszik minden lelkiismeret furdalás nélkül, hisz a felek tulajdonképpen mégiscsak idegenek egymás számára .

Ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor az ember felhív valakit a lelki segélyszolgálattól. Ott is kitárulkozik, esetleg intim dolgokat is elmond magáról, de személyesen már nem szívesen találkozna az illetővel, és nem vállalná fel azokat a dolgokat, amiket mesélt magáról. Sokan lehet, hogy ezért zárkóznak el a személyes találkozástól.

Az is lehet, hogy neki erre az intim közelségre szüksége van, és ha találkoznátok, utána már nem tudna veled olyan közvetlen lenni, mint amilyen előtte volt, és ezt nem akarja.

Van, amikor attól is félnek a felek, hogy találkozáskor (vagy a találkozás után) már nem lenne olyan meghitt, közvetlen köztük a légkör – esetleg valamelyik csalódása miatt meg is szakadna a kapcsolat –, mint a virtuális térben. Esetleg a másik attól tart, hogy szerelmes lenne, és ezt nem akarja, vagy azt, hogy a másik szeressen bele.

De az is megeshet, hogy a másik attól fél , hogy a találkozásnál elvárnád tőle, hogy olyan legyen veled, mint neten keresztül, de ezt ő nem szeretné, illetve lehet, hogy képtelen lenne rá, mert személyesen nem tud úgy megnyilvánulni, mint levélben, vagy pont attól fél, hogy te leszel vele személyesen olyan érzelmekkel teli, mint amilyen a leveleidben, amivel viszont ő nem akar személyesen szembesülni.

(Nem tudom, hogy ilyen dolgok is szóba kerültek-e, vagy felmerültek-e benned, elnézést, ha kicsit elébe mentem az eseményeknek.)

Köszönöm.

Van az úgy, hogy azonos dolgokat élnek át emberek…

Akkor ezek szerint jól tettem, hogy kicsit ’tovább gondoltam’ a dolgokat – bár visszaolvasva volt, ahol ismételtem magamat.