Miért nincs tökéletes fiú? (Fiúknak : Miért nincs tökéletes lány? )

Van tökéletes srác, vagy legalábbis olyan, aki nagyon közel áll hozzá, csak észre sem veszitek. Nekem az egyik barátom épp ilyen, sportol, magas, jóképű, 4-5-ös tanuló, és már-már zavarbaejtően kedves. Vele egy korú vagyok, és szabályosan ő a példaképem. Most lesz 18, teljesen átnéznek rajta a lányok, mindegyiknek csak a sok 40 kilós emo hajú szutyok kell, vagy a szétszteroidozott izompólóba járkáló detoxos kőbunkó.

De amúgy meg, már nem azért, de miből gondolod, hogy megérdemelsz egy tökéletes fiút? Mármint... tökéletes alakod van? Tökéletes a személyiséged? 5-ös vagy mindenből? Sportolsz? Humoros is vagy? Nem? Akkor meg milyen alapon akarsz magad mellé tökéletes fiút?

Van ilyen fiú, de ő már az enyém :P

Viccet félretéve, senki nem tökéletes. Akit te annak látsz, lehet hogy rendelkezik más, rossz tulajdonságokkal. A szerelemnek és a szeretetnek alapeleme az elfogadás. Lehet hogy nem annyira menő, vagy nem tudja beosztani a pénzt vagy széthagyja a koszos zoknit. De ezeken az ember túlteszi magát. Ha valakit szeretsz és ő viszont szeret úgy ahogyan vagy, akkor megérdemli, hogy te is elfogadd a tökéletlenségeit.

Tini korban mindenki a tökéletesről álmodozik, aztán ahogy telik az idő, szembesülünk vele, hogy a tökéletes nem az, aki kifogástalan, hanem aki szeret, elfogad és jóban-rosszban melletted áll.

Meg fogod találni a nagy Ő-t.

te tökéletes vagy? nem hiszem, nincs tökéletes ember..

A szerelemben pont az a legnagyszerűbb:

úgy szeretlek, amint vagy.

Ha azzal kezdjük, hogy át akarjuk gyúrni a másikat -tökéletesre: ez a feltétlen szeretet nincs meg.

Általában nem is érti a szerelmes magát: nem tudja megmagyarázni, miért lángol a szerelem benne.

A környezet sem érti: mit eszik rajta? mit szeret rajta?

Mert a feltétlen szeretet nem tekint a tárgyára. Valahol máshol van ez, nem alanyi-tárgyi dichotómiában.

Nagyobb nálunk a szerelem: beborít... beleesünk, benne találjuk magunkat. Elér majd téged is, te lány.