Menyasszonyom most lesz 30 éves, ez miatt nagyon rossz kedve van. Probálom jó kedvre deríteni, hogy ez nem a világ vége és most kezdődik az élet igazán. Már mindent bevetettem, több kevesebb sikerrel? Hogyan nyugtathatnám meg?

Mondd meg neki, hogy szánalmasak a 30 éves, hat éves agyi szinten levő nők, majd ez helyreteszi.

Sokan ezt a kort sem érik meg, örüljön, hogy van családja, él és egészséges.

Nőként nekem is ez ugrott be, mint amit az utolsó írt. Eljött a 30 és még nem feleség nem anya. Nem lenne semmi baja a korával, ha 30 évesen már büszke anyuka lehetne, aki a játszótéren játszadozik a csemetéjével. Megvan mindenetek, írod te. Az anyagiak. De az még nem minden. Mert miről álmodik a lány? Álomszép esküvőről, egy kis családi házról és gyerekekről. Neki ez a minden, és ő 30 évesen még mindig csak álmodozik róla....

Nekem ez jött le, de bocs ha tévedek, hisz nem ismerlek titeket. Csak magamból indulok ki. Én 44 éves vagyok, és nem idegesít a korom, sőt büszkén vállalom, mert úgy érzem a koromhoz képest jól nézek ki, na nem azért mert olyan csodaszép vagyok, hanem mert a helyén az életem. Valami ilyesmit én is éreztem huszonpárévesen, hogy telnek az évek, és nincs semmim, de 30 éves koromra már megszületett a két gyerkőcöm, és büszke kismama voltam. Viszont van egy barátnőm aki akkor 30 évesen még egyedül volt. Na ő nagyon kesergett, hogy ő már milyen öreg, nem bírta felfogni, hogy 30 éves lett, hisz körülötte a 30-asoknak már családjuk volt. Hát ezen elgondolkodva én azt mondom, tedd fel magadnak a kérdést:

Mi kell a nőknek? (Mi kell a barátnődnek?)

" mindenünk meg van"

Hány gyereketek van? Mikor lesz feleség a menyasszonyból?

Ha nincs gyerek akkor egy szegény anyuka is boldogabb nála hidd el.