Miért nem szól rá a gyerekére? Ti mit mondtatok volna?

Én egy 22 éves nő vagyok. A leülés kérdéséhez: tisztában vagyok vele, mit diktál az illem, de nem értek egyet vele. A gyereknek is nehéz (nagyon nehéz tud lenni a hátitáska), a felnőttnek is, mert munkában gürizett, az idősnek is, mert már idős. Én gyerekkorom óta olyan gerinc- és csontbetegségben szenvedek, ami nem látszik rajtam, de meg volt mondva 12 évesen, hogy nagyon nehéz lesz majd kihordanom egy gyereket, valamint hogy kezdeni kell valamit a lábammal, mert 30 éves koromra tönkremehet teljesen. Ebből SEMMI nem látszik rajtam. Az se, hogy mennyire nehéz a táskám, hogy könyvtári könyveket cipelek-e, az se,hogy általános iskolás koromban sokszor műanyag fűzőben (korzettben) jártam iskolába, de rávettem a ruhát, és kidörzsölt és nem lehetett rá feltenni a táskát, és fájt mindenem. Ez egy eset a sok közül, de a lényeg, hogy mindenki lehet fáradt, kortól függetlenül. Nem azt mondom, hogy senki ne adja át a helyet az idős néniknek, illetve a terhes nőknek, mert természetesen ez a legjobb megoldás. Csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy az puszta találgatás, hogy ki bírja jobban, és nem mindig egyértelmű. Apámnak ínszalagszakadása volt, mai napig kijár egy csont a lábában, de nem mondnátok meg, hogy elmúlt 60. A bátyámnak fémkapcsok tartják a tüdejét, pedig soha életében nem cigarettázott. Ezer és ezer betegsége van mindenkinek, meg baja, akinek meg semmi komoly baja, annak meg aktuálisan épp nehéz napja van stb. A terhes nőknek, törött lábú embereknek, olyan időseknek, akiken látszik, hogy tényleg rászorulnak, átadom a helyem, de mivel komoly problémák vannak a lábammal, fáj, és rosszul nőttek a csontok, nem állok fel minden 6 évesnek, meg olyan néniknek, akik azért úgy el-elvannak állva. Én osztálykiránduláson kértem az osztályomat, hogy valaki adja már át a helyet, végül a földön ültünk a héven a szintén lábproblémával rendelkező barátnőmmel. Hát ez van. Nem lehet megtippelni, illetve nem könnyű, hogy ki kinek adja át a helyet.

A válasz a kérdésre: én is ezt tettem volna: semmit. A többiek nem téged néztek, hanem a gyereket, illetve a családot, mindenki tudta, hogy ők a primitívek, hidd el. Ettől még persze nyilván zavaró, de úgy, hogy ott vannak a szülők, nem szóltam volna be. Sajnos ilyesmi előfordul.