Hol a határ az önismeret és az egoizmus között?

Rájössz a pozitív tulajdonságaidra nem elfogultan= önismeret. Ha már dagad a melled miatta =egoizmus.

Mondasz egy jó választ egy témában a társaságban és szerény maradsz = nem egoizmus hanem ügyes vagy. Felvágsz vele vagy agresszívan rá akarod kényszeríteni másra és elmagyarázod neki százszor hogy csakis te tudod jól = egód mondatja veled.

Tegyük fel egy testépítő 100 kilóval nyom fekve (nem vagyok otthon a témában tippeltem hogy ez sok).

Önismeretesen tudja magáról hogy megtudja, de nem kérkedik vele. Ha rákérdeznek természetesen elmondja, de nem istenezi magát.

Egoista: Én 100 kilóval nyomok! Haver száz kicseszett kilóval!! Tudod mennyi az? Te mikor nyomtál száz kilóval? Ja hogy soha?! Nem gáz, mert én amúgy is jobb vagyok szóval ez már fel se tűnik. Várjá! A Sanyinak is elmesélem mekkora egy vesztes hozzám képest!

szerintem is két külön fogalom

önismeret, ha tudod, hogy jó vagy a zongorázásban

ha egy ismerősöd küld egy videót arról ahogy ő zongorázik, és megkérdezi, hogy szerinted jó-e, és mit csiszolnál rajta, te pedig rendesen elmondod a véleményed, objektív megközelítésben

egoizmus, ha tudod, hogy jó vagy zongorázásban, de azt hiszed, csak te vagy jó zongorázásban

és az ismerősödnek úgy válaszolsz, hogy szerinted ez nem olyan jó, de építőjellegű kritikát nem vagy hajlandó leírni számára

ha a viselkedésed egyre inkább nárcisztikus, nem figyelsz másokra, csak a saját dolgaidra, amikben jó vagy, az is egoizmus.