Miért olyan divatos manapság betegnek lenni?
válasza:Mindenki Aspergeres manapság, ez a divat. Hogy miért? Nem tudom. Talán nehezebb manapság kitűnni, azt hiszik, a sajnálat egyenlő a szeretettel, a "like"-al.
Sokan nem értik az ilyen betegségeket, ez csak egy dolog, de mivel nem is érzik, fogalmuk sincs, milyen az, ha egy tünet kórosan jelen van az életedben. Ez a kulcsszó: kóros.
Akár egy "egyszerű" depressziót is veszünk, "micsoda, lehangoltság? Lehangolt vagyok, akkor depis vagyok."
Tudod, mi érdekes még? Hogy a legtöbben mikor felsorolják, hogy ők miért "különlegesek", csak az ilyen sablon tüneteket sorolják fel, amiket keresésre kiad a google. Pedig egy csomó olyan tünet van, ami gyakori, csak le sem írják.
Na mindegy, tudom, miről beszélsz, mert velem is ez volt, nekem is olyan betegségem van, ami divat volt egy időben, és mindenki magára mondta, pedig nekem több mint két évembe telt, hogy megállapítsák, ők meg megnéztek egy filmet, stimmelt a kedvük, és kész volt a diagnózis.
Én arra is kíváncsi lennék, hogy mit éreznének, ha kiderülne, tényleg van ilyenfajta betegségük. Olyan, mint a szemüveg: amíg nem kell, odavannak érte, hogy ők hordani akarják, de mikor iskolai vizsgálaton kiderül, hogy tényleg szükség van rá, akkor már mindjárt jön a lázongás, hogy ők aztán fel nem veszik.
Nálam is az volt, hogy 5 évesen, nem sokkal iskolakezdés előtt észrevették, hogy sokkal másabb vagyok, mint a többiek, és nem egy dologban. Már ovi elején is furcsán néztek rám, de akkor betudták annak, hogy nem akarok oda járni, azért viselkedem úgy. Aztán mentem az országban több helyre is vizsgálatra, mindenhol elmondták, hogy itt komoly fejlődési probléma van (amire meg is volt az esély, mivel a velem egy napon született unokatesóm meg az autizmus legsúlyosabb formájával él), csak akkor még kicsi voltam, nem tudták pontosan megállapítani, mi ez. Aztán általánosban kezdődtek nagyon súlyos tünetek előjönni, napi szinten, akkor kezdődött egy közel 3 éves procedúra, minden második hónapomat a pszichiátrián töltöttem, folyamatos megfigyelés és kezelés alatt. Mikor megmondták, mi is a helyzet, olyan dührohamot kaptam, hogy két adag nyugtatót kellett a karomba szúrni, mire lenyugodtam. Akkor évekig nem voltam hajlandó belátni, hogy sok, velem egyidősek számára teljesen normális hétköznapi dolog elintézésére képtelen vagyok egyedül. És ez csak egy volt a többi tünet mellett. Mikor 16 évesen utánaolvastam és rájöttem, hogy valóban beteg vagyok, és gyógymód sincs rá, bő két évig tartott, mire sikerült elfogadnom a tényt. Amióta egyetemre kerültem és egyedül élek lényegében, valamit sikerült javulnom egy pár dologban, de olyan sose leszek, mint más átlagos ember. És ez az életmód engem egyre jobban zavar, azt látva, hogy sokan meg öndiagnosztizálással elmondják magukról, hogy ők bizony Aspergeresek meg miegymás, úgy, hogy semmit sem tudnak róla és ezzel boldognak és különlegesnek érzik magukat...
válasza:Manapság mindenki kiakar tűnni, figyelmet akar és különleges akar lenni. Ehhez egyszerű módszer, hogy feljön netre, rákeres pár betegségre, aztán ledigagnosztizálja magát és már elő is adhatja, hogy neki milyen nehéz, figyeljenek rá és szeressék.
Anno egy haverommal csináltunk online Asperger tesztet és mindkettőnknél kijött, hogy azok vagyunk. Megcsináltattam még egy emberrel, nála is kijött. A teszt alapján rengetegen Aspergeresek lennének, közben pedig nem azok. De, mivel a neten kijött a teszt eredmény, ezért örömmel újságolják.
De ha megnézed, manapság mindenre ráhúzzák, hogy betegség. Valaki lusta diétázni és sportolni? Biztos valami lelki trauma érte. Egy tizenévessel szakította a szerelme? Biztos depis, véletlenül sem szerelmi bánata van.
Rám is illik az Asperger és depresszió, de mivel nem diagnosztizálta orvos, eszembe sem jutna másoknak ezt mondani. Új ismerősöknek, meg főleg nem.
válasza:
válasza: válasza:Azért ugyanannak a betegségnek nagyon különböző fokozatai vannak. Én ugyan nem számítok aspergeresnek vagy autistának, de sok tünete mégis jellemző rám, és sok módszer segít, amit nekik szoktak javasolni (pl. a napirend kártyát magamtól feltaláltam 7 évesen). Én erre nem mondom, hogy ilyen vagy olyan beteg vagyok, de szerintem érthető, ha valaki mégis azt mondja.
Persze lehet, hogy van olyan, aki csak figyelmet akar, vagy esetleg az "úgy érzem magam, mint egy xxx" megfogalmazás helyett csak azt mondja, hogy "xxx vagyok". Másrészt könnyít az ember lelkén, ha arra gondolhat, hogy "xxx vagyok, ezért nem az én hibám, hogy ...". Ez még akár jó is lehet, ha azért törekszik az adott dolog kijavítására, csak nem stresszel rajta. A rosszabbik eset, mikor valaki úgy gondolkozik, hogy "xxx vagyok, ezért nekem sose fog menni a ..., nem is érdemes erőfeszítést tennem". Ez a gondolkodás még azt is hátráltathatja, aki tényleg beteg.
A legnagyobb baj szerintem inkább ott van, hogy az emberek fejében nincs meg az az ismeret, hogy ugyanannak a betegségnek nagyon különböző fokozatai lehetnek. Többször hallottam már olyasmiket, hogy az xy is koraszülött/diszlexiás/depressziós/agyvérzése volt, mégis tudott ezt vagy azt csinálni, akkor egy másik koraszülött/diszlexiás/depressziós/agyvérzéses miért nem.
válasza:Azért,mert túlnépesedés van.
Illetve a versenyre épülő világ(kapitalizmus) sem kedvez a mentális egészségnek.
Nagyobb stresszben élnek az emberek,nincs létbiztonság.
Egyes felmérések szerintem pár évtizeden belül jelentősen megfognak szaporodni a mentális betegséggel élők.
Már most is sokan vannak.
Az meg,hogy "divat" lenne elég sértő,már ne is haragudj.
Élnél te úgy 1 hónapot,amivel egyesek kénytelenek egy egész életet élni,akkor nem írnál ilyen baromságokat.
válasza: válasza:"Az meg,hogy "divat" lenne elég sértő,már ne is haragudj. "
Nem azt írta, hogy mentális betegnek lenni divat, hanem azt, hogy annak beállítani az embernek magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!