Van értelme diplomát szereznem, ha úgy sem tudnám "kamatoztatni"? (bővebben lent)

Mérnök képzésen vagyok, de amellett, hogy nem szeretem, nem is nagyon megy. Azonban ma belegondoltam, hogy ennek a rengeteg erőfeszítésnek/szenvedésnek vajon egyáltalán van-e értelme, ha ronda/alacsony/önbizalom hiányos/introvertált vagyok, összegezve: semmi örömöm az életben. Még ha egy stabil munkahelyem is lesz - ahol persze monotonul ugyanúgy gürizni kell, mint most az egyetemen - akkor sem fogom élvezni az életet és a mérnök munkahely nyújtotta előnyöket, mert ugyanúgy nem lesz akit esténként átölelhessek/megcsókolhatok vagy akivel szexelhetek és beutazhatom a világot. Ugyanúgy nem fogom tudni megtalálni a baráti társaságomat. Magányosan, fáradtan és megkeseredetten fogom élni a mindennapjaimat, annyi különbséggel, hogy nem az egyetem előadóiba/labortermeibe hanem a munkahelyi irodába kell bejárnom robotolni. Max elmondhatom magamról, hogy voltam olyan mazochista hülye, hogy a fiatalságomat végigszenvedtem/végigtanultam azért, hogy ugyanúgy egy boldogtalan kiégett ember legyek. Sokszor elgondolkozok azon, hogy elég lenne egy egyszerű szakmát tanulnom, amivel el tudom felejteni a problémáimat és kicsit kitud zökkenteni a kis álomvilágomból (kamionsofőr, CNC esztergályos). Az is elég nagy baj, hogy még nem értem meg és semmi rálátásom a világra. Ki kellene mozdulnom a komfortzónámból, hogy egy kicsit férfinek érezhessem magamat és legyen tartásom, de nem tudom hogyan.