Célok nélkül van értelme az életnek?

nincs.

Ne hagyd abba amibe belekezdesz.

Mindenből lehet okulni, van, amikor érdemes abbahagyni valamit, vagy félbehagyni. Van, hogy azért, mert éppen annyira volt szükség abból, aktuálisan. Van, hogy azért, mert rájön az ember, h mégse volt igazán haszna, bár teljesen még ekkor se haszontalan, ebből is lehet okulni.

Aztán van, amit érdemes egyre és egyre folytatni.

A célról annyit most, hogy nem teljesen mindegy, ki mit ért alatta. Ugyanis teljesen tartalmas a létezésem, még sincs -bizonyos értelemben és jó értelemben- még sincs "célom".

Én úgy fogalmazok, nekem inkább folyamatom van. A céltudatosság, a szó klasszikus értelmében véve a célt: kiábrándító, értelmetlen. Bár, mondom, erősen függ a definíción, mit értesz "cél" alatt.

Mondhatod akár úgy is felőlem, hogy az én célom a folyamat élvezete, tudati-intellektuális fejelődési folyamat és örömteli folyamat, érzelmekkel, befogadással és kreativitással (amelyben van szenvedés is -olykor súlyos szenvedés is- egyelőre).