Akinek Iphone7, drága smink cucc, elektronikai cikkek kellenek karácsonyra az belegondol, hogy más önhibáján kívül hajléktalan? Ráadásul gyerekként.

Biztos nem gondol bele, pont lesz*arja...

Akinek gazdagok a szülei, akármit kérnek, mindent megkapnak.

Én idősebb vagyok, mint te, de mit gondolsz, jobb lesz attól annak a hajléktalannak, ha valaki nem kapja meg az iPhone-t?

Szóval szerinted, ha valakinek rossz, akkor másnak is legyen egy kicsit rossz, mer az úgy jó?

(Egy csöves hány embernek ad munkát, megélhetést? És az Apple?)

És ha más hajléktalan, akkor most éljek én is úgy, annak ellenére, hogy nincsenek anyagi gondjaink?

Miért kellene ebbe belegondolni? Most akkor mindenkinek nélkülözni kellene?

Sajnálom, ha valaki ilyen sorsra jutott, de nem hinném, hogy emiatt magamat kellene büntetnem. Ahhoz meg igazán nincs semmi közöd, hogy más mit csinál azzal a pénzzel, amit saját maga keresett be.

Az ember alapból olyan, hogy van egy különleges képessége ami segíti a túlélésben, és a boldog élet élésében. Ez nem más, mint az hogy, képesek vagyunk a rossz dolgokat a háttérbe szorítani, szimplán nem gondolunk rá.

Ezen felül az emberbe belevan kódolva, hogy mindig saját maga legyen az első. Csak a saját érdekedet nézd. Ha ez nem lenne elég erős, akkor amire felnősz addigra megtanulod, hogy csak magadra szabad gondolnod, mert ha nem úgy teszed, akkor mindenki kihasznál majd, és rád senki sem fog gondolni. Persze erre is van ellenpélda, de olyan, mint tű a szénakazalban.

Egyetlen egy dolog van ami képes elérni, hogy magad elé helyezz személyeket, az a szeretet.

Ezért van az, hogy a család mindenkinél/mindennél fontosabb. Akár meghalnál értük. Feleség, szülők, gyerek, stb.

Saját magamból kiindulva, nem gondolok más hajléktalanra, szenvedőre amikor a gyerekeimnek pénzt adok, vagy drága ajándékot veszek.

Miért? Mert annyival elintézem, hogy nem az én dolgom. Én kizárólag a saját gyermekeim iránt vállalok felelősséget, és ahogy leírtad, csak az Ő kedvükért vagyok hajlandó itt-ott spórolni, túlórázni.

Azonban tudom, hogy meddig lehet nyújtózkodni.

A kislányom bármennyire kérlel nem veszem meg ugyanabban a hónapban a második méregdrága táskát. Mert tudom, hogy csak fiatal, és túlzás. Később annak az árának "örökség" formájában jobban fog örülni.

Szintén iPhonet szoktam vásárolni nekik. Az a "menő". Két évig használják. Számomra nem nagy kiadás.

Már nem 92 van, hogy az utcán játszanak, stb. a világ halad. Manapság már ez a menő, változni kell, vagy megragadsz ott ahol vagy.

A gyereked pedig az akinek mindent megakarsz adni. Egyértelmű, hogy megakarod neki teremteni a luxust ha megteheted. Főleg akkor ha neked nem volt benne részed.

Attól, hogy rengeteget költesz rájuk, lehet normálisan nevelni egy gyereket. Nem lesz attól rosszabb, hogy megveszed neki az új iPhone 7-est, 50.000 Ft-os táskát, 60 ezres air maxet, stb.

Nem hiszem,hogy belegondol. Viszont ezek a dolgok,amiket felvázoltál, nincsenek összefüggésben.

Aki erőn felül veszi meg a gyerekének, az ő dolga. Nekem is jól jönne most a segítség, de nem kotorászok mások zsebében.

Jön a karácsony, ilyenkor jönnek elő a jótét lelkek, akik évközben leszarják a hajléktalanokat.

De akkor gondolkodjunk. Költözz egy kis egyszobás, pár négyzetméteres házba, a mostani házad árát meg add a hajléktalanoknak. Minek neked nagy ház, amikor más az utcán lakik? Ha itt tartunk, akkor kocsi sem kell, jó lesz neked gyalog is, a az árát add a hajléktalanoknak. Minden nap jó kaját eszel, amikor mások éheznek? Egyél zsíroskenyeret a különbséget add a hobóknak. Számold már össze, hogy mennyi olyan cuccod van, amire egy mély szegénységben élő ember azt mondaná, hogy felesleges? Adj el mindent, ami nem feltétlen szükséges a túléléshez, aztán majd pampoghatsz, meg turkalhatsz más pénztárcájában. Amíg ezt nem teszed meg addig ugyanolyan vagy, mint amit a kérdésben leírsz, csak kisebb mértékben.