Akinek Iphone7, drága smink cucc, elektronikai cikkek kellenek karácsonyra az belegondol, hogy más önhibáján kívül hajléktalan? Ráadásul gyerekként.

Én meg akkor sem vennék meg egy ilyen készüléket, ha tehetném, mert nem tartom olyan jónak, hogy szerintem megérje az árát, de ez már más vitatéma, maradjunk a kérdésnél.

A gyerekek többnyire nem érzik a pénzt, kivéve, ha a szüleik odafigyelnek arra, hogy erre megtanítsák őket, de a szülők egy rétege erre nem tanítja meg a gyerekét.

Én helytelen szülői hozzáállásnak és felelőtlenségnek tartom, hogy mindent megvesznek a gyereknek, amit az csak megkíván, akár megteheti a szülő, akár nem. Úgy gondolom, a gyereket az életre kell nevelni, mert semmi garancia nincs arra, hogy aki gyerekként kényelmesen élt és mindent megkapott, az ezt a szintet felnőttként is meg tudja később tartani. Bárki alól bármikor kihúzhatják a talajt, leéghet a ház, kirobbanhat egy újabb háború, csődbe mehet a cég, a bank, veszíthet a párt, jöhet egy súlyos baleset vagy egy genetikai betegség, ami esetleg több generáción keresztül nem jött elő, csak pont nála alakul ki... stb. stb. stb...

Akit nem nevelnek az életre, az könnyen összeroppanhat, és nagyot zuhanhat, ha megfordul a szerencséje.

A gyerek kér, a szülő meg eldönti, hogy megveszi-e vagy sem. De hogy jönnek ide a hajléktalanok? Ha teszem azt, én megengedhetek magamnak valamit, amit más nem, az miért baj? Én se a fáról akasztom le a pénzt, elhiheted.

De most azért ne vegyek meg valamit, mert hogy sok az éhező hajléktalan? Jó lenne, ha egyszer végre a dolgozó emberekért is ilyen lelkesen kiállna valaki, mert sokan güriznek napi 10 órákat, a hajléktalanok többsége meg el se akar menni dolgozni. De akkor hadd kérdezzem már meg: ha valaki nem dolgozik, miért vár el bármit is?

Nem értek egyet veled. Veled egyidős vagyok, de a mi generációnkban talán nem voltak gazdagok? Mi pl. elég jómódúak voltunk, még piszkáltak is érte, pedig sosem menőztem vele. Nekem is csomó dolgom volt, ami sokaknak nem (saját számítógép, laptop, tévé, még saját fürdőszobám is volt), elég nagy házunk volt stb. De nyilván azért, mert telt rá, apámék nem hitelből vették ezeket. Azt én se értem, amikor valaki több havi fizetésből gyűjti össze ezeket, és másnap nem jut kenyérre. De akiknek telik rá? Miért ne lehetne azoknak. Amúgy aki nem szeretne ilyen telefont, az is akarhat drága holmit. Pl. minket sose érdekelt az ilyen telefon, meg ami épp menő volt, de a bátyám kapott gitárokat, erősítőt karácsonyra, meg amikor fotózni tanult, drága fényképezőt. Régen is akartak a gyerekek drága dolgokat, és aki nem telefont kért, az is lehet, hogy drága dolgot kapott. Sőt, nekem a szüleim más dolgokat is vettek, mint amit kértem, saját belátásukból. Nem tudom, miért lenne ez baj.

A hajléktalanos példa rossz. Ez olyan, mint hogy egyél rendesen, mert Afrikában éheznek. K---rvára örülnek az afrikai árvák, hogy én kétszer annyit eszem a kedvükért, míg ők éheznek. A Rent c. filmből idézem a hajléktalant: "de [dokumentum]filmet készíts rólam fiacskám, hanem aggyááá pénzt". Igaza volt. A hajléktalannak nem a szolidaritásodra van szüksége. Nem azt mondom, hogy ne segítsünk embertársainkon, de akkor már hatékonyan tegyünk, mert a nagy szolidaritásodtól, még pont megfagy decemberben.

Meg kell mondanom, ezzel is egyetértek:

"Jön a karácsony, ilyenkor jönnek elő a jótét lelkek, akik évközben leszarják a hajléktalanokat. "

És amúgy a hajléktalanok elég populáris téma. Van mindig néhány populáris téma, ilyen még pl. a melegek témája. Honnan tudod, hogy nem segítek egy csomó emberen? Egyik ismerősöm, aki fiatalabb nálunk, tolószékeseknek jár segíteni. Én magam a siketek helyzetét tartom elkeserítőnek, akik nem tanulhatnak az anyanyelvükön (jelnyelv), és elenyésző százalékuk mehet egyetemre. Te például belegondoltál ebbe, amikor egyetemre mentél vagy dolgozni kezdtél? Miért nem ajánlottad fel az állásod egy siketnek? Én jelnyelven tanulok, és a siketeknek akarok segíteni. Nincs amúgy iPhone-om, de még éppen lehet.

Utolsó voltam.

"Azért baj ez az egész csak magamra gondolok hozzáállás mert a valóság, és az élet rosszabb oldala az nem ebből áll, hogy emberekkel versenyezzünk kinek melyik a legdrágább cikke, márpedig sok gyereknél ez mérvadó pedig nem ők keresték meg az árát, bár ebben már a szülő a hibás hogy egy felvetésre rögtön ugrik az üzletbe megvenni ami kell. "

Ez szerintem nem az ajándékoktól függ. Az, hogy ki lesz elkényeztetett, a szülőktől függ. A gazdag vállalatigazgató is benyomhatja a fiát a raktárba éjszakai műszakosnak, csak hogy szembesüljön az élettel, vagy ráparancsolhat, hogy menjen nyári munkába, vagy csinálhat a gyerek bármit már fiatalon, ami nem burokban élés, az önkénteskedéstől a suliújság szerkesztő bizottságáig bármi.