Hogyan győzhetném le az önbizalomhiányomat?
Sziasztok!
Az önbizalomhiányom azt hiszem kiskoromra vezethető vissza, amikor rengeteget bántottak az iskolatársaim, később nem csak ők, hanem random emberek az utcán beszólogattak. Ebből fakad az is, hogy ha kimegyek az utcára, nem bírok az emberek szemébe nézni, folyton lehajtott fejjel járok, vagy ha fel is emelem, nem nézek senkire. Ezért történt meg sokszor az, hogy régi ismerőseim mondták a barátnőimnek, rokonaimnak, hogy milyen büszke vagyok, már rájuk sem nézek. Holott egyáltalán nem ez a helyzet. Ha valaki ismerőst láttam az úton, mindig köszöntem neki. Sosem voltam büszke, és kicsit rosszul esik, hogy így vélekednek rólam.
Mit tehetnék, hogy ezt legyőzzem? Volt már valaki ugyanebben a helyzetben? Ha igen, hogy sikerült kiláballni belőle?
válasza: válasza:Állj a tükör elé, és beszélj úgy, hogy közben "tartod a szekontaktust" magaddal, vedd fel te a telefont, ha hívják az otthonit, nyiss te ajtót, ha jönnek pl. Vendégek hozzátok. :)
Drukkolok, hogy kilábalj belőle!
válasza:Szia!
Fontos, hogy légy türelmes magadhoz, ez egy lassú változás, nem fog menni egyik napról a másikra. Próbáld beazonosítani mi az, ami még mindig csökkenti az önbizalmad és hogy érvényes-e még rád. Majd képzeld el milyen szeretnél lenni és milyen lépések szükségesek ehhez. Ezek után apránként, céltudatosan tegyél az ügy érdekében, például felemelt fej. Valamilyen általad kedvelt szabadidő tevékenység is fontos, vagy kezdj valami újat, sikerélményed lesz, lehet, hogy más, hasonló érdeklődésű emberekkel fogsz megismerkedni és ez hatalmasat dobhat az önbizalmadon.
A jelenlegi hobbim az írás, és az jól is megy. Kaptam érte a környezetemből dicséretet.
A tükrös dolgot próbáltam, azzal semmi bajom nem volt, sőt, egyáltalán nem éreztem szégyent, vagy félelmet, vagy akármi mást.
Azért nem szeretek az emberek szemébe nézni, mert valahogy nem tudom elképzelni, mit gondolnak, és ilyenkor folyton azt gondolom, hogy valami kivetnivalót találtak rajtam, amit épp akkor elemezgetnek. Ha jobban megismerem őket, akkor el tudom engedni magam, és tök normálisan képes vagyok beszélgetni, viccelődni.
Nem tudom, mennyire függ össze a kettő, de tavaly, amikor egy kicsit berúgtam az egyik barátokkal való kiruccanás alkalmával, olyan felemelő érzés volt. Nem voltak gátlásaim, nem féltem az ismeretlenektől, felhőtlenül nevettem és csípkelődtem. Akkor azt szerettem volna, ha józanon is ilyen lennék.
válasza: válasza:Oh, hát sajnálom. Akkor további sok sikert! Csak elkezdeni nehéz, meg folytatni is néha.
(Előző válaszoló voltam)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!