Kedves tizenévesek! Mi az, amitől érettebbnek érzitek magatokat a korotoknál?

A kérdéseidre a válasz:

-Közel 3 éves kapcsolatom van.

-2 idegennyelvet beszélek, mindkettőből rövid időn belül nyelvvizsgázok, és angolból gazdaságit is szeretnék, és fogok is csinálni.

-Nem, nem dolgozom, de nem vagyok elkényeztetett, és nem használom ki, hogy "eltartanak".

-Nem sportolok komolyan.

-Igen, meg tudok mindent főzni, amit a család eszik, 10 évesen már húslevest főztem.

-Igen, elengednek.

DE NEM ETTŐL TARTOM MAGAM ÉRETTEBBNEK, CSAK MINIMÁLISAN JÁRULNAK HOZZÁ.

Vannak terveim, céljaim, teszek értük, hogy megvalósuljanak. Nem vagyok tipikus mai lány, nincs rajtam 5 kg vakolat, nem a Snapchaten élek.

Önmagam vagyok, nem az, akit a társadalom elvár, nem megyek a divat, és tucat után, csak azért, mert ez a menő.

Komoly tervem van a családalapításról, ami körülbelül egy 10 éven belül következik be, de minden jelenlegi tettemmel is felelős vagyok azért, hogy ez egyszer tökéletesen kiteljesedhessen.

De igazán csak az tudja, hogy mennyire vagyok érett, aki ismer.

Én nem érzem érettebbnek magam a koromnál.

Nem cigizek, nem bulizok semmi ilyesmi de mégsem érzem érettebbnek magam.

17/L

18/F vagyok. Nem vagyok kapcsolatban, valódi kapcsolat tudna csak kielégíteni, nem az ilyen jött ment rövid párkapcsolatok, szóval várok amíg találkozok egy hozzám hasonló lánnyal.

Angolul beszélek elég jól, középfokú megvan, de nem szoktam tanulni soha.

Fogok vállalni diákmunkát nyáron, igen.

Általában a sportokban jó szoktam lenni ha elkezdem őket és gyakorlok, de nem szoktam nagyon sportolni, pl. régen fociztam, viszont abbahagytam mert a csapattársak hisztiztek egyfolytában, stb.

Tudok rántottát, zacskós levest csinálni.

A szüleim nem engedtek el Budapestre (90 km-re lakom Budapesttől), de meggyőztem őket hogy elengedjenek egy netes haveromhoz, napokig kellett győzködnöm őket.

A gondolkodásmódom miatt vagyok érettebb a koromnál. Rengeteg felnőttnél sokkal jobban kezelem a helyzeteket, sokkal jobban tervezek, mindent megszoktam előre tervezni nagyon precízen, soha nem aggódom semmin, kiegyensúlyozott a lelki világom teljesen.

Pszichológusnak készülök, már nagyon sok emberen segítettem. Senkivel nincs konfliktusom, ha pedig lenne akkor azt megoldanám instant. Nagyon jól érvelek vitákban, nem egyszer volt hogy a tanárjaim sem tudtak mit szólni és az egész osztály csak röhögött rajtuk, mert nekik nem pörgött az agyuk és nem tudtak mondani semmit. A szüleimet már régóta nevelem dolgokra, hogyan viselkedjenek, beszéljenek velem, mert rengetegszer ők is csak a konfliktusokat generálják, és így legalább engem nem fognak fárasztani.

Konkrétan bármelyik lányt megkaphatnám, annyira könnyű velük bánni, tudom mi kell nekik, tudom hogyan kell szeretni, mi áll egy valódi kapcsolatból, stb.

Nagyon jól elemzek embereket, könnyen átlátok rajtuk, s mindenki szeret engem akit csak ismerek. Tudom hogy kell jó benyomást kelteni bárkiben, hogy kell rávenni arra hogy elmondjon mindent magáról, vagy hogy hogyan kell tönkretenni teljesen.

Spiritualista is vagyok, már régóta nagyon sokat gondolkodtam miért vagyunk s kik, és ez sok kérdésemre választ is adott és nyugalomban létezem, és felébredtem a sok agymosott között, tisztán tudok gondolkodni.

Mostanában egyre kényelmetlenebb emberek közé járnom, persze ettől függetlenül tökéletesen elvagyok velük, csak annyira buták, annyira átlátszóak és képtelenek mutatni új dolgot számomra, a felnőtteken szoktam a legjobbakat nevetni. Régen mindig azt hittem egy felnőtt ember értelmes, mindent tud, most már látom hogy mennyire nem így van. Az emberek tekintetéből képes vagyok megállapítani milyen értelmi szinten lehetnek, amelyik lányból nem sugárzik az értelem az iránt semmi vonzalmat nem tudok érezni.

Na, nagyon belemerültem ebbe az írásba. Röviden ennyi.

Én nem érzem magam érettebbnek csak más dolgok érdekelnek engem mint őket. Ez attól is van, hogy rossz gyerekkorom volt /van és a szüleimnek én adok tanàcsokat hogy mit kellene csinálni, illetve pszichológiai dolgokat olvasok, járok is, és engem nem az foglalkoztat hogy milyen lesz a dogám hanem hogy hogy szerezzek pénzt , hogy minimàlis pénzhez jussak és kb ne halljak éhen. Ami egyébként nem egy leànyálom mert szeretnék hulyeskedni, bolondozni mint a tobbiek de ezek miatt nem tudok. Sokan mondjak hogy tul felnottesen viselkedesem mint egy 23 eves, es en ezt nem tartom jonak, de ha egyszer már ilyen fiatalon a jövőmre, meg a megélhetésemért kell küzdenem, ès mindennap keményen dolgozom egy gyárban akkor nincs időm másra.

Van egy ket eves kapcsolatom egyebkent de o is par evvel idosebb nalam . 16/L

A komolysághoz, érettséghez semmi köze, hogy az illető párkapcsolatban van vagy sem. Nekem sincs kapcsolatom, mégis azt mondják rólam, hogy érettebben gondolkozom és komolyabb is vagyok, mint a társaim.

Két idegen nyelvet beszélek, tanulok. Nyevvizsgám is van már.

Jelenleg nem dolgozom, de nem azért nem, mert a szüleim elkényeztetett kis kölyke vagyok, hanem azért, mert nyáron ismétlem át az egész éves anyagot. Valamint nyelvekből is fejlesztem magam folyamatosan, tanárhoz is járok. Emellett rengeteget segítek itthon. Nem fér bele a munka most. Talán majd nyár vége felé.

Sportolás sem köthető érettséghez. Valaki szereti a sportokat és vannak olyanok, mint én is, akik nem rajonganak túlzottan a mozgásért. Természetesen ennek ellenére formálom az alakom, edzem és eljárok futni is.

Konyhában egész otthonosan mozgok, bár még van mit tanulnom azért.:)

Nem járok el sehova, ezért nem is kell sehova elengedni. Viszont nem városi vagyok és a közeli városba (megyeszékhely) elengednek egyedül. Szerintem ez sem köthető az érettséghez, hiszen minden szülő félti a kamasz gyermekét.

Úgy általánosságban nem értem a társaim viselkedését. Nagyon felelőtlenek, nem következetesek és nem törődnek a következményekkel.

Vannak olyan ismerőseim, akik minden hétvégén mennek inni, berúgni, bulizni. Soha nem értettem mire jó ez, engem soha nem vonzott. Sokkal szívesebben vagyok itthon egy film vagy egy jó könyv társaságában.

Nagyon sokan vannak, akik egyáltalán nem foglalkoznak a jövőjükkel, tanulmányaikkal és nem érdekli őket, hogy mi lesz majd, csak a mának élnek.

Még mindig nem nőttek ki a "jaj, hogy néz már ki, fúj" és hasonló társaik- viselkedésből. A külső nem minden, valaki ezt képtelen megérteni.

Ezenkívül a tinikre jellemző visongás, hangoskodás sem jön be.

Most ennyit tudtam összeszedni így hirtelen.:) 17/L

Igaz én már huszonegy éves vagyok, de a tizenévesen én is érettebbnek éreztem magam a koromnál. És jellemző volt rám ,hogy idősebbekkel, 20-30 évesekkel barátkoztam inkább, már 13 évesen..

egy 30- éves barátnőm volt, akinek született 3 gyermeke, és én mindig ott voltam nekik, és segítettem, mindent tudtam csinálni, pelenkázni, etetni, altatni, fürdetni.. Mivel az apa nagyon sokat dolgozott, kellett a segítség, rendszerint suli után mentem hozzájuk, egész este 10 ig ott voltam, segítettem a lefektetésben is ,mert nehéz volt a 3 kisgyerekkel, ráadásul a középső kislányka nehéz eset volt..

14-15 évesen nagyon otthon voltam egészségügy témában, mindenféle betegségeket ismertem, sok könyvet olvastam gyermek fejlődésről, gyermeklélektanról, várandóságról...stb... és a suliban is , ha egyik osztálytársamnak valamije fájt, vagy valami baja volt, hozzám fordultak, tőlem kértek tanácsot, ha védőnő épp nem volt a suliban. Az kis gyermekes anyuka ismerőseim is és a barátnőm, akit említettem tőlem kértek tanácsot, várandósággal, betegségekkel, gyerekekkel kapcsolatban és elneveztek hivatásos bébiszitternek. Nagyon élveztem, én ilyen téren nagyon érett és felelősségteljes voltam olyan fiatalon is, nem kételkedem abban ,hogy mikor nekem lesz gyermekem helyt fogok tudni állni, és jó anya leszek.

Ez egyébként annak is volt köszönhető, hogy engem mindig elhanyagoltak otthon, nem is foglalkoztak velem, sosem kellett időre hazaérnem (legalábbis 12-13 éves korom után már nem volt megszabva ez sem), és a tanulásba, illetve a bébiszitterkedésbe "menekültem", így nyertem szeretetet más családtól, és a gyermekektől, akik végtelenül őszinték, és csak árad belőlük a szeretet.

Sokan mondták, hogy érettebb vagyok a koromnál és én is így gondoltam és még mindig így gondolom...

Mindig is céltudatos voltam, és most is az vagyok.

Hát ne haragudjatok, senkit se szeretnék provokálni, de ezen a "nem bulizok, nem cigizek, nem iszok alkoholt és ettől vagyok sokkal érettebb" hozzáálláson csak röhögni tudok.

Ez leginkább csak azoknak a frusztrált tiniknek a mantrája, akik tizenévesen mindenáron különlegesnek akarnak látszódni azzal, hogy magukra erőltetik ezt a felnőttes imidzset. De elhihetitek, hogy ez egy tinédzsertől (aki épp abban a korban van, hogy minél több dolgot meg kellene tapasztalnia) nem érett, hanem inkább befásult viselkedés.

Maga a bulizás egy társasági élmény, a szórakozásnak egy formája, ami összekovácsolja az embereket, új barátokat ismerhetsz meg, új szerelmek szövődhetnek, új élményeket szerezhetsz magadnak. Pontosan hol itt a gond? Hogy sokan berúgnak ilyenkor? Na, és?? Kicsit kitombolják magukat, kieresztik a fáradt gőzt, aztán másnapra kialusszák és utána ugyanúgy megy minden tovább. Lehet, hogy aztán két hétig nem is nyúlnak alkoholhoz. Én például ez a típus vagyok: néha felöntök a garatra, de a bulikon, meg az ilyen társasági összejöveteleken kívül nem igazán szoktam alkoholizálni. Nagyon ritka, ha itthon egymagamban megbontok egy doboz sört, vagy elkortyolgatok egy-két pohár bort.

Egyedül a cigit tudom aláírni, hogy az nem olyan nyerő, de most ez is olyan dolog, hogy csak azért mert cigizik valaki, még miért ne lehetne érett?? Miért kell kizárásos alapon azt feltételezni minden cigiző emberről, hogy az buta, felelőtlen, meg nem gondol a jövőjére?? Rengeteg olyan embert tudnék mutatni a kortársaim közül, aki világéletében bulizós típus volt és a cigit se veti meg, mégis remek tanulók voltak, nagyon intelligens emberek és többre vitték az életben, mint azok fogják, akik itt verik magukat, hogy ők mekkora királyok.

Majd akkor lesztek igazán érettek, ha rájöttök, hogy nem az alapján kell megítélni az embereket, hogy merik -e élvezni az életet, vagy sem. Ha elfogadjátok, hogy csak azért mert valaki nem úgy gondolkozik, mint ti, még semmivel sem kevesebb nálatok és buta dolog látatlanban leírni őt. Ha felfogjátok végre, hogy a világ nem csak szentlelkekből meg igénytelen csőcselékből áll, hanem rengeteg ember képviseli az arany középutat: azokat, akiknek bár vannak rossz tulajdonságaik és rossz szokásaik, de ettől még nem lesznek rossz, semmirekellő emberek, hanem simán csak EMBEREK.

De egyelőre csak azt látom, hogy ez a mai tinik szidása a mai tiniktől, meg ez a görcsös érettség-imitálás, legalább akkora divat lett, mint a féktelen bulizás és alkoholizálás. Csak ti meg a másik véglet vagytok és higgyétek el, az se túl jó.

Akinek nem inge, ne vegye magára és elnézést a hosszúságért!

23/F

Én úgy gondolom, hogy nem vagyok érettebb a koromnál, csupán sokkal több dolgot tapasztaltam meg az elmúlt öt évben mint egy átlagos korombéli. Igaz, hogy sokan mondták, hogy érettebb vagyok a korosztályom többségénél. Lehet, hogy van benne valami, de az, az elmúlt öt évnek köszönhető. Nem azt mondom, hogy nem iszok alkoholt, de nem találkozok vele heti rendszerességgel. Úgy vagyok vele, hogy egy nagyobb összejövetelen, ünnepeken (most nagyon megbotránkoztató leszek) buliban belefér egy két feles ect. Egyszer-kétszer, ha az ember "kirúg a hámból" megbocsájtható. Nem azt mondom, hogy egy 12-14 éves kiskamasz igya magát seggrészegre vagy, hogy rágyújtson.

A kérdésedre válaszolva:

-Volt egy rövidebb kapcsolatom egy nálam hat évvel idősebb fiúval, de nem igazán illettünk össze. Túlságosan különböztünk. Meg hát én is rájöttem, hogy egy kapcsolat többről szól mint rózsaszín vattacukorfelhők és cukormáz. Főleg ha egy komoly kapcsolatról beszélünk. Amire én még nem érzem felkészültnek magam.

- Beszélek idegen nyelveket. Többet is. Angolból szeptemberben fogok nyelvvizsgázni, de beszélek németül, egy picit franciául, meg a családom miatt valamennyit héberül.

- Nem vállaltam még diákmunkát, szeretnék, de mivelhogy szünetben szinte soha nem vagyok itthon két hétnél tovább egyhuzamban így nem éri meg.

- Általánosiskolában versenyszerűen úsztam és kosárlabdáztam, de ma már ezek csak hobbik. Álltalában, ha belekezdek valamilyen sportba az egész jól megy, de soha nem érzem azt, hogy többek lennének egy jó hobbinál.

- Tudok főzni. 10 éves koromban apum megtanított az alapokra. Azóta háromhetente hétvégéken én főzök.

- M.o.-n több városban/faluban is voltam egyedül. Külföldre csak a rokonainkhoz engedtek egyedül, de ott természetesen már nem voltam úgymond "magamra utalva".És akkor is csak Izraelben voltam szóval nem a világ végén. De úgy igazán egyedül nem voltam ég egy külföldi országban sem.

De talán azért tartanak érettebnek a koromnál, mert "jó" az előadó készségem. És a nálamnál jóval idősebbekkel is nagyon jól el tudok társalogni. (Viszont a hosszútávú kapcsolatfenntartás nem megy, mivel eléggé zárkózott ember vagyok.) Meg talán azért is mert eléggé céltudatos ember vagyok. Szeretek vitatkozni (nem az alpári stílusú kitépjük a másik, haját miközben a saját igazunkat szajkózzuk önkívületi állapotban féle vitára gondolok). Jelenleg oszteológus vagy patológus szeretnék lenni. De nem tagadom, hogy érdekel a pszichológia is.

Jó emberismerő vagyok. Érdekel más emberek szemszöge, a története, a céljai. De soha nem akartam ezekbe bele avatkozni. Legyen az jó vagy rossz.

17/L