Ha valaki "gyerekes", azt miért nehezményezik az emberek?

Én nem csinálok semmi rosszat, csak élvezem az életet. Például a kocsim tetejére néha felfekszek napozni, vagy lecsúszok a lépcső korlátján, buborékfújózok ha épp kezem ügyébe akad, szeretek hintázni a parkban, vagy akár irodai széken is, szeretem az üveggolyókat gyűjteni, stb. Távirányítós autóim is vannak, egész komoly kis modellautók amúgy, nem gyerekjátékok. Számítógépen is szoktam játszani. Igen, beismerem, elég gyerekes néha a gondolkodásmódom, pedig 28 éves vagyok, de az miért zavarja az embereket? Rengetegszer beszólnak nekem, hogy "nőlj már fel hülyegyerek!" meg látom hogy lenézőek, mondogatnak ilyeneket hogy "ebből se lesz már soha normális ember" stb. De miért utálnak emiatt? Mármint, én azzal hogy ilyen vagyok, igazából senkinek sem ártok. Max magamnak (szerintük csak persze), de az, még ha úgy is lenne, őket miért zavarná? Attól, hogy szeretek hülyéskedni, meg élvezem az élet apróságait, az őket miért bántja? Vagy attól én miért lennék kevesebb? A nők is simán lenéznek, és nem akarnak velem semmiféle kapcsolatot létesíteni, ha ilyennek látnak. Előttük emiatt vissza kell fognom magam. Pedig van munkahelyem, és egy szerény, de legalább saját lakásom is, úgyhogy még azt se mondhatják rólam, hogy életképtelen lennék, és másokon élősködök.