Miért nincs motivációm semmihez? Normális, hogy alig van olyan dolog, ami érdekel, motivál? Még a saját érdekemben sem sikerül mindig jól dönteni, helyesen cselekedni. (19/L)

Azt érzem hogy semmi értelme élnem, semmi motivációm sincs. Depressziós voltam korábban (most pedig úgy érzem visszaestem), pánikbeteg vagyok és szorongásom is van. November óta próbáltam változtatni a gondolkodásomon, életmódomon, és úgy gondoltam, hogy sikeres volt. Most mégis azt érzem hogy pár nap alatt ugyan oda jutottam, ahonnan indultam.

Barátaim nincsenek, legalábbis olyanok nem akiknek ha írok hogy "baj van", rögtön ugranának segíteni. Úgy érzem hogy mindenkinek a terhére vagyok, semmi hasznosat nem viszek véghez soha. A családomat nem éreklem, sosem kérdezik, hogy érzem magam vagy mi van velem, csak elvárják a lehető legjobb iskolai teljesítményt, am azért gond nekem, mert nem érdekel, nincs miért tanulnom, ki nem állhatom az egész gimit (most érettségizem).

Úgy érzem hogy több időt és energiát vesz el az hogy keresem az apró dolgokban is az örömet meg próbálok pozitív maradni, mintha csak hagynám magam visszasüllyedni abba az állapotba, amikor nem zavart ez az egész. Jártam pszichológushoz, de nem segített tartósan.

Annyira nem látom értelmét az életemnek..

Mit tehetnék? Szerintetek megéri küzdeni? Én saját magamat sem találom elég motiválónak, nem érdekel, mi van velem. Azért ez eléggé aggaszt.