Szerintetek igaz az, hogy minél tanultabb valaki, annál boldogtalanabb?

A munkaköröm miatt számtalan emberrel ismerkedem meg. Kifejezetten iskolázatlanokkal is, képzett szakemberekkel is, nagyon széles körben.

És azt vettem észre, hogy míg az előbbi rétegben az emberek általában véve boldogabbak. Míg például megismertem egy vegyészt, aki a következőket mondta: nem képes elfogadni azt, hogy majdnem 20 évig tanult és így sem tud semmit. És nagyon kevésnek érzi magát, mert úgy érzi, kevés.

Ügyvéd: rengeteget tanult, remekül teljesített, mégsem tudja normálisan megvédeni azokat az embereket, akiket meg kellene védeni.

Fizikus: ahogy az évek haladnak előre, és rohamosan törnek előre a kutatások, úgy veszem észre magamon: egy utolsó senki vagyok. Semmit nem tudok. Semmit.

Azért inkább az értelmiségiekkel folytatott beszélgetésekből adtam részleteket, mert azt tényleg tapasztalom, hogy azok az emberek, akik pl. alsó középosztályban élnek, nem küzdenek ilyen problémákkal. Az már más kérdés, hogy a gyári munka stb. lelkileg is egy nagyon lelombozó és megterhelő dolog, ez teljes természetességgel nyugtalanítja őket. Ugyanakkor amire én gondolok, az az, hogy az értelmiségiek egy részének esetében látom azt, hogy nem érzik magukat elégnek.

Zárszóként: az idézetek nem szó szerintiek. :)