Miért nem bírom elfogadni lelkileg a világunk anyagelvű törvényszerűségeit?

Esküszöm a szívemből beszéltél. *-*

Szerintem te is jobb agyféltekés vagy. Én is így érzek ahogy te.

23/F szintén. :)

Csatlakozom :) Ugyanígy érzek

23/L

Probald ki, hogy egy huzamosabb ideig azt csinalsz, amit szeretnel. Nem dolgoznal, nem kelnel koran, sajat magad fonoke lennel.

Majd ird meg, hogy milyen tapasztalatokkal gyarapodtal. :)

1-es hozzászóló vagyok.

Próbáltam és az a tapasztalatom, hogy kellemes. Nincs semmim sem szétzilálva, ha kelek kipihenve kelek ráadásul magamtól csörgőóra nélkül, nincsenek korlátok, én vagyok 0-24-ben a saját magam ura, magyarul amúgy királyságosság az érzés.

Hát ez csinos :D

Először is vegyél vissza a potméteren, az anyagi világ pontosan azt a célt szolgálja a létezésedben, ami miatt most befeszülsz. Célja van. Célja van annak, amit írtál, és célt ért bennünk is. És a cél a fejlődés. Fejlődés a korlátaid (és azok leküzdése) által, fejlődés a megtapasztalás által, a kudarcok által, a párkapcsolat által, és minden ilyen anyagi hablaty által, ami az egységsugarú ember szemében az életCÉL. Életcél megfelelni, mert az a fontos. Pedig nem. Életcél szépnek lenni, mert a rajtunk lévő máz a fontos, pedig nem. Életcél első lenni, mert a verseny a fontos, pedig nem. Életcél megugrani a társadalmi korlátokat, pedig azokat mi, magunknak állítjuk. Ennél sokkal többek vagyunk. Ne csodálkozz azon, ha ezeket a korlátokat zsigerből megugrod. Ez annyit jelent, hogy létezésedben olyan fejlettségi szinten állsz, amelyet pillanatnyilag nem ismersz fel, vagy nem értesz ezen a társadalmi szinten. Ki fog ez alakulni, amint megérted, hogy valójában mi a rendeltetésed. Szóval ne szuttyogj ;)

Kedves kérdező, és kedves, hasonló cipőben járó hozzászólók!

Ez csak a nevelés hiánya*. Vsz senki nem mutatta meg nektek arra fogékony korotokban, h mire jók azok a dolgok, amikre itt most panaszkodtok.

A munkában, ha jól választasz szakmát és munkahelyet, akkor ki tudod fejezni magad, értéket hozol létre, és fejlődsz. Megtanulhatod az önfegyelmet, megtanulhatsz másokkal együtt működni, kiterjesztheted a kreativitásodat. Természetesen vannak kényelmetlen részei is, de azokon túl lehet lépni.

Lássuk, milyen megoldások kínálkoznak ti szempontjaitok figyelembe vételével?

-bűnözés. Nem kell korán felkelni, izgalmas. A rizikója a lebukásnak magas, a mellékhatások -bünti- kellemetlenek. Összességében nem javasolnám.

-eltartathatjátok magatokat a társdalommal, vagy élősködhettek másokon. Ez illik is a nárcisztikus személyiségekhez. Összességében nem javasolnám amiatt, mert rövid lefutású, és nem valami elegáns.

-kivonulás a társadalomból. Kisebb, emberi életre alkalmas, lakatlan szigeteket még találtok itt-ott a térképen. Bár a lakhatóvá tételükhöz kell a munkabírást igényel, és ez sokat levon az értékéből, ugye?

-felnövés. Hát, úgy látom, még nem tartotok itt, de meg kell említenem a teljesség kedvéért. Ne érezzétek úgy, h kihagylak titeket valami jóból. Elsőre meredeknek tűnhet a javaslatom, de közép és hosszú távon kifizetődő. Végre megalapozottan felnőttnek és erősnek érezhetnétek magatokat. Nem csak ilyen nagyra nőtt, megrekedt gyereknek.

-kreativitás. Ezt azért írom ide, mert vannak művészek, feltalálók, kutatók stb, akiknek nincs 5/7 és 8/24 órás munkájuk, de mégis hasznos emberek, a működésüket a társadalom igényli.

Addig, amíg nem jelölitek ki a célt a fenti listából és/vagy jobbat nem találtok, addig felnőtt partnerkapcsolatra nem vagytok alkalmasok. A diszfunkcionális nem játszik.

*Önneveléssel -ha már a megfelel nevelés kimaradt az életetekből- túl tudtok jutni a mostani "igényeiben már felnőtt, képességeiben még gyerek" állapoton. Érdemes lenne kipróbálnotok, sztem megér egy-két próbálkozást.

Remélem, segítettem!