Ugye jól érzem, hogy csak kihasználnak?
Eddig azt hittem, hogy vannak barátaim. De egyre kevésbé vagyok ebben biztos.
Van néhány ember az osztályból, akivel anno gimi elején jóban lettem, de mostanra valahogy megváltoztak nagyon.
Ha csak elmondok egy kijelentő/óhajtó, akármilyen mondatot, hogy pl; bárcsak ne kellene kémiát tanulni!
Akkor már beszólnak, hogy folyton nyavalygok mindenért, és olyan vagyok, mint egy öregasszony.
Az öltözködésemre, ízlésemre beszólnak heti rendszerességgel, pedig tök átlagosan öltözök, farmert (még csak nem is bőszárút, vagy ilyeneket, hogy legyen mibe belekötni) és pólót hordok, egyszerűen, de ízlésesen.
Azt is megmondta az egyikük, hogy szar lapos a seggem, guggoljak többet.
Na mindegy, mindenre képesek beszólni, csak az a baj, hogy ehhez én nem vagyok hozzászokva, ráadásul többen vannak, nem akarok beégni, inkább csak röhögök rajtuk.
Nagyon felszínesek, nem értem, hogy mi történt velük.
Ezzel szemben néha tök normálisak, főleg, hogyha egyedül vannak, nem értem, hogy miért kell egymás előtt máshogy viselkedniük.
Ők is szoktak nyavalyogni, ők is ugyanígy öltöznek, csak az egyik csaj képzeli magát divatdiktátornak, több-kevesebb sikerrel még jól is áll neki, amit felvesz.
Ha már a testalkatról, testsúlyról van szó, akkor most engedjétek meg nekem, hogy én legyek felszínes, de az egyik csajnak kb már nincs nyaka, annyira elhízott felsőtest-tájékon.
Ha kell, én mindenben segítek nekik, dolgozatnál is segítettem nekik, ha kérték, kölcsönadtam nekik, amire szükségük volt, elküldtem a házit, etc.
Hjajj meg a másik.... hogy mindig strébereznek, hogy én mindenből ötöst írok, meg mindent tudok.
Nem egyszer megmondtam nekik, hogy én is ugyanúgy utálok tanulni, mint ők, csak ha egyszer ez a feladatom, akkor megcsinálom.
Ha még eszembe jut valami, akkor leírom, és köszi, hogyha elolvastad, jól esett kiírni magamból, mert már nyomta a lelkemet egy ideje.
válasza:Mi a kérdés? Önként segítesz nekik,s nem írtad,hogy ők szoktak-e segíteni,így nem tudom,hogy kihasználnak-e.
Az emberek másképp viselkednek különböző társaságokban,egyfajta rivalizáció zajlik le ilyenkor. Én is megtapasztaltam s keresztül mentem mind ezen amin te. Hülyékkel nincs mit foglalkozni.
De nem akarok egyedül lenni se, mert akkor nagyon nehéz a suli, tudom, hogy ez eléggé papucsnak hangzik.
Baráti társaságot meg nehéz váltani, mert hiába nincsenek nagyon elkülönülve a klikkek az osztályban, nehéz ám átkerülni egyikből a másikba.
Szoktak, csak mivel jobb tanuló vagyok, mint ők, vagy én értem az anyagot, ezért általában én tudok nekik segíteni, és nem fordítva. Persze házit elküldik, ha kérem tőlük.
Meg mivel nincs túl sok önbizalmam, ezért inkább megerősítésre lenne szükségem, mint hogy porig rombolják azt a maradék önbizalmamat is.
Ez a nagy helyzet. :/
válasza:Igazad van, de olyan nehéz ezt megcsinálni.
Meg mindig azon gondolkozom, hogy lehet, hogy csak a rossz emberekkel lettem jóban, és nem melléjük kellett volna ülnöm.
Meg minden percben azt nézem, hogy amit csinálok, az megfelel-e másoknak, és tudom, hogy ez nem helyes, de nem tudok máshogy élni. Nem akarok egyedülmaradni, nem akarok nevetséges lenni, legszívesebben magántanuló lennék, csak akkor még jobban elszigetelődnék a világtól, ami nem tenne jót.
válasza:Igen előző válaszoló, ezt a választ nagyon átérzem. Ugyanígy vagyok, hogyha megmondanám neki, hogy csinálja már meg magától azt a rohadt házit, mert ha nem tanul meg józan paraszti ésszel gondolkodni, akkor hülye marad, hát tuti megsértődne.
Másik baráti társaságot meg nagyon nehéz keresni. Meg hülyének néznének, és nem értenék, hogy miért nem lógok velük.
Aztán még abból is én jönnék ki rosszul.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!