28 évesen jogosítvány nélkül élni nagy szégyen?

Én 35 fölött tanultam vezetni, hasonló okok miatt.

Ismerősöm most tanul, ő már közeledik az 50-hez...

A szakmámban (informatikus) egyre több álláshirdetésben szerepel a B jogsi feltételnek, de lefogadom, hogy számos munkakörnél így van.

Errefelé a busz a legtöbb környező városba ritkán jár, amivel a legtöbb munkahely elérhetetlenné válik. A bicikli annyira nem poén, ha télen kell napi 30-50 km-t tekerni.

Itt csupa silány üzlet van, a jobbak egy várossal arrébb, pocsék közlekedéssel.

Az se jó, ha csak az egyik fél vezet és mindig rámarad a sofőrszerep.

A nyaralás rémálom tud lenni, ha autó helyett a pocsék tömegközlekedéssel kell szállítani a 2 gyereket, 6 pakkot a 35 fokban, és mindenhol azt kell nézni, lesz -e visszafelé busz.

Nem olyan rossz az a jogsi...

Ha nem szükséges és lét fontosságú , akkor nem kell.

Én nekem van kocsim is , de sokszor azon vagyok hogy eladom és soha többé nem lesz autóm.

Utána kell számolni hogy mennyibe kerül.

Én kiszámoltam egyszer, majd rosszul lettem a végeredménytől.

Az autó , 10 éves költség, horribilis pénz.

Szerintem le kell szarni.

Én is 28 leszek, most akarom megcsinálni. Eddig se pénz, se idő, se kedv nem volt hozzá. Olyan 18-20 évesen zavart hogy hirtelen mindenki elkezdte, de aztán egyetemen úgyis tömegközlekedés volt. Majd 24-25 évesen jött elő megint mikor elkezdtek többen dolgozni ismerősök közül és azonnal autóba ültek, majd jött a mennyivel jobb ha van jogsid téma.

Én most jutottam oda hogy nagyon kéne. Kényelmesebb lenne munkába bejárni, nem 1+ óra hanem 20 perc lenne az út. Meg sokkal jobban megnyílna a világ előttem. Akár 1 napra is haza tudnék ugrani vidékre, ami vonattal, átszállásokkal 4-5 óra csak oda, az autóval oda-vissza 4 alatt meglenne. Vagy szeretek kirándulni, túrázni, rendezvényekre járni és sokkal jobb lenne kocsival. Sokkal kötetlenebb úgy túrázni hogy tudom, nem kell siessek a vonathoz, buszhoz.

Ja, tök ciki, hiszen tudod, egyedül a jogosítványod megléte határozza meg, hogy te emberileg mennyit érsz.

Komolyra fordítva a szót: mi a búbánatért lenne szégyen? Szégyen, ha valaki nem tud úszni? Szégyen, ha valaki nem tud zongorázni? Szégyen, ha valaki nem ért a gyümölcsfák metszéséhez?

Tipikusan olyan dolog ez, hogy van, akinek nagy szüksége van rá (esetleg a munkájához is kell); van, akinek jól jön, ha van, bár nem létszükséglet; és van, aki vígan megvan nélküle, mégis teljes életet élhet. Nem vagyunk egyformák, ebből adódóan a szükségleteink sem azok. Én 34 vagyok, de soha nem is akartam, és ezentúl sem tervezem letenni a jogsit. Vagy ha valaha le is teszem, nem tervezek életvitelszerűen autóval közlekedni. Egyszerűen nem érzem szükségét. Dolgozni tömegközlekedéssel is tudok menni (sőt, 10 km nyáron bringával sem sok), ha távolabbra utazok, START klub kártyával a vonat sokkal jobban megéri, ha 1-2 falu távolságra kell menni, akkor biciklivel sima ügy, falun belül meg biciklivel, vagy gyalog is elérek bárhová. Nyilván autóval gyorsabb lenne, de drágább is, arról nem is beszélve, hogy balesetveszélyesebb.

A szègyen èrzèsèt a saját gondolataid idèzik elő. Úgy gondolkodsz magadról, mintha mások gondolkodnának rólad. Közben magadat ámítod, becsapod, ès sakkban tartod a kèpzeleteddel.

Illúzió.