Csak nekem fáj de brutálisan, ha magamba nézek picit?

Igazság szerint egy se**gfej vagyok tudom magamról, kihasználom az embereket tudom már azt is hogy hogyan gyógyuljak ki belőle viszont..

Látszólag nagyon stabil vagyok mindig, szeretnek a lányok, jó kocsim van, helyes is vagyok (tudom magamról, és mások is ezt mondják)...de hazudok folyamatosan és komolyan nem direkt van néha, hanem azért mert félek magamba nézni és félek elhinni és szó szerint fáj de nagyon, hogy nem tiszteltem magam annyival hogy adok másoknak, értékes vagyok!

Hibáztatom magam sokszor azt érzem hogy engem nem lehet szeretni csak azért vannak velem mert én vagyok az a valaki, ki lehet használni félek hogy kihasználnak pedig nem kéne!! Idegesít hogy félek adni pedig van mit, van miből.

Szenvedek már ez miatt...

A kérdésem az lenne, hogyha szépen lassan LASSAN adok (bármiről is legyen szó) akkor szépen lassan ez a fájdalom megszűnik?

Valódi önbizalom kell, adni akarok egy lànynak is (nyilván már hamar megértem meddig Szabadi adni úgymond nem vagyok már naiv sem) de szeretnék olyan lenni mint régen amikor leszartam kifog kihasználni, sikeres voltam, pedig sokszor átvertek.

Tévesen azt tanultam meg, hogy taposni kell hogy tiszteljenek ami csak részben igaz!

Más is vett magán eszre hasonló dolgot ? Sokszor csak a drogok tudtak lenyugtatni ebből a fájdalomból eddig bár már azt is letettem...néha azért hiányzik de ennyi.