Miért szarok le mindent? Tanán, mert borzasztó gyerekkorom volt? Hogyan tudnék megváltozni és szorgalmas ember lenni?

Egyetlen egy álmom van, de azért sem tettem még semmit, de szeretném azt, hogy ez nem csak egy álom lenne, hanem egy cél. Apám alkoholista volt, kb minden nap részeg, ezt már nem is részletezem, kb 15 éves koromig, majd utánna megszabadultunk tőle, anyámmal sem jó a kapcsolatom, szeretjük egymást, de semmilyen lényeges dologról nem beszéltünk sem régen, sem most, szóval ő csak a anyagiakat intézi, de a lelkemet soha senki se egyengette, és most ott tartok, hogy semmi sem érdekel, tanulni sem tanulok, házimunkáról ha szó van már sík ide vagyok, csak fetrengek, semmirekellőnek érzem magam, de nem változok, anyával folyamatosan veszekedek, de ő fel sem fogja, hogy mit érzek. Anyáról: anya egy jó és egy rossz példakép, azért rossz, mert egy tipikus szegény sorsú ember, aki egy végtelenül negatív személyiség, de viszont mindent meg tesz értünk, megteremt szinte mindent, amit megtud. De ennek ellenére én nem vagyok ilyen, pont az ellenkezője én pozitív, de rendkívül lusta, de ezen szeretnék változtatni, elérni azt az egyetlen célom, de valahogy nem tudok az első lépésekhez sem eljutni. Ezt csak így leírtam, nem számítok semmire, csak egyszerűen jólesett.