Sok magyar fiatal miért nem büszke, hogy magyar?

Én még nem hallottam senkitől, hogy utálnak magyarok lenni, vagy utálják ezt az országot. Offolok, de engem az zavar, hogy amint valaki elkezdi a "tipikusmagyarozást" akármilyen szempontból, onnantól fogva a többi birka ezt szajkózza, meg mindennemű tapasztalat nélkül megállapítja, hogy külföldön bizony jobb.

(Gyerekek, azért a külföldbe beletartozik Etiópia vagy Afganisztán is. :D :D)

Figyelj kérdező: Oké hogy ez egy biozonyos mértékű büszkeséget ad neked, de ennél nagyságrendekkel nagyobb a nap mint nap embereket érő nyomor, nélkülözés, keserűség.

A nyomor, nélkülözés, és keserűség pedig önmagunk szánalmasnak tekintését, önbecsülés csökkenést, és végül szégyenérzetet eredményez.

Hogy megértsd egy konkrét példán keresztül:

Vegyünk egy átlag magyar dolgozót. Legyen Átlag Ádám a neve.

Átlag Ádám havi 160 ezer forintot kap kézhez havi körülbelül 200 óra munkával.

Ádám lehet hogy baromi büszke arra hogy milyen szép anyanyelve van, meg milyen jóü érzés egyazon nemzethez tartozni amihez Széchenyi tartozott, de az, amikor nem tudja megvenni a boltban a családjának a finomabb felvágottat, és az olcsó nyesedéket kell vennie, az hogy nem tudja a gyerekének megvenni a hó végén az új cipőt, mert a régit elnyűtte, az kifejezetten önbecsülés romboló.

És nem tudsz minden ilyen helyzetben arra gondolni, hogy "De magyar vagyok!". Mármint tudsz, de baromira nem érzed tőle jobban magadat. Legalábbis normális ember nem érzi ettől jobban magárt, miközben a gyerekén lukas cipő van, és már 5 éve ugyan azt a 4-5 kaját főzik otthon, mert másra nem futja. És ezt lehet mondjuk fokozni, hogy esélytelen a gyereknek saját szobát építeni, vagy olyan házat venni ahol lenne gyerekszoba, mert nincs pénz...Érted, az élet minden nap arcon vág a tehetetlen nyomorúságos életeddel, de te ilyen üres frázisokkal vigasztalod magad hogy "magyar vagyok"?

Jó hogy nem, azért vagy büszkle magadra mert csak a te országodban lehet túrórudit kapni...

Bocs, de ha választhatok, én is inkább húzok idővel Német-, Svéd-, Finnországba, mint itt büszkélkedjek magamra, a nagy semmivel a hátam mögött.

Ha én a történelmemre, és az identitásomra vagyok büszke, akkor azt tőlem senki se veheti el, és mindenhol velem lesz. akár Magyarországon vagyok, akár nem.

Miért kéne büszkének lennem?

Örülök, hogy eljöttem onnan, mert itt legalább van életem, és nem egy lyukban tengődöm a fizum feléért, hó végén tudok kaját venni, nem nyúlják le a pénzemet ilyen-olyan címen.

Befizetem a számlákat a Krankenkassét és még mindig bőven marad pénzem (pedig nem mérnökként dolgozok).

Ha bemegyek az orvoshoz flegmázás nélkül ellátnak...

Otthon meg inkább hagyjuk.

Ja, és igen, március 15-én évről-évre kitűzöm a kokárdát, mert magyar vagyok, szeretem az anyanyelvemet, de a büszkeségből otthon éhen is dögölhetnék.

Hazaszeretet és büszkeség nem ad kenyeret a szádba, nem fűt télen, és a gyerekednek sem vesz pelenkát, vagy fizeti a nyelvórát...