Én tényleg bunkó vagyok? :/

"nem tudok aggódni másokért": ez nem annyira jó tulajdonság;

"nem vagyok empatikus": ez nem feltűnő a mai világban, rengetegen vannak ilyenek;

"nem vagyok segítőkész": ez csak akkor gond, ha valóban, nagyon fontos dologról lenne szó és csak te vagy épp ott;

"lobbanékonyság": a mai világban ez sem feltűnő már, viszont gáz, mert a végén senki sem fog akarni, beszélni, stb. veled kezdeni semmit sem, és egyedül maradsz mindenben, és mindenhol;

"túl önző vagyok": ez sem feltűnő a mai világban;

"szarkasztikus": ez szerintem (kivételesen) egy jó dolog:).

Volt egy ismerősöm, akinek hasonló tulajdonságai voltak, mint neked. Számomra példakép volt, mert hittem, hogy ezek frankó emberi tulajdonságok.

Aztán rájöttem, hogy ő így inkább egy ellen-példakép.

Oké, így van az embernek tartása, önérzetes, de így azt hangsúlyozza magáról, hogy ő aztán mindent el tud rendezni egyedül, neki egyáltalán nem kell segítség senkitől sem. És azt, hogy számára nem kellenek az emberi kapcsolatok sem.

Az első kettő az én vagyok, én egy fiókot használok.

Amúgy ha vannak érzelmeid, csak elnyomod, elfojtod őket, nem akarod őket használni, nem hagysz nekik teret, mert te önszántadból döntöttél így, akkor az szerintem nem baj. Meg annyi, hogy ne szóld le valakinek a bánatát, hogy "ááá, az semmi!" Szóval vigyázz, hogy ne döngöld bele a másikat a földbe. Tehát ne fejezd ki fennhéjázóan a kárörvendést, az empátia ellentétét. Szóval, ha valaki sír, ne töröld bele a lábad. Szóval ilyen mondatokat ne mondjál neki, hogy "Na és akkor mi van?" Meg "Tényleg ez a legnagyobb problémád?!" Szóval ilyen megjegyzéseket ne szúrj oda; max azt, hogy nem foglalsz állást, mert nem a te dolgod; de olyat ne mondj, ami bántó lehet.