26 éves vagyok, a szüleimmel élek és nincs munkám. Vajon miért történt ez velem, miért lettem selejt?

Szerintem elég baj, hogy ennyi idősen még nappali képzésre jelentkeztél, és a szüleid tartanak el.

Aki ezt megengedi magának, azzal tényleg gáz van.

Csodálkozol, hogy nincs senkid?

Életképtelen ember vagy, állj végre a saját lábadra.

6 év munkával (úgy, hogy csak a lakásra teszel félre), 140 ezres nettó fizuval már tudsz venni 10 millióért egy 50-60 négyzetméteres lakást vidéki városokban, nem muszáj Pesten, Pest közelében lakni.

Sokan élnek még otthon 25-35 évesen, nem szégyen ez. És ez nem csak Magyarországra igaz, hanem Európa többi részére is:

[link]

Szerintem rosszul közelíted meg a dolgot. Nem azzal kell foglalkozni, hogy mások mit csinálnak és hol tartanak stb., hanem saját magaddal.

Az életed nem "eldőlt", hanem leginkább a te döntéseid és tetteid alapján alakult. Te tudod szabályozni, irányítani és ez nyilván nem úgy működik, hogy "na akkor én most jól fogok keresni, lesz két diplomám, házam, családom stb." és egy csettintésre mind meg is történik...viszont lehet tenni érte. Ha szeretnél barátokat és barátnőt, akkor azért is tenni kell, ismerkedni és barátkozni. Ha arra vágysz, hogy neked is minél több pénzed legyen, legyen saját lakásod, kocsid stb., akkor újra kell tervezni a jövőd és pl. egyetem helyett elvállalni valami jól fizető munkát, akár külföldön. Viszont, ha csak azért akarod ezt, mert másoknak is van és ez lenne a "normális", akkor gyorsan felejtsd el és csináld azt, amit TE igazán akarsz, mert annak van értelme. A legnagyobb hülyeség mások elvárásainak megfelelni és másokhoz hasonlítgatni magadat.

Én előreláthatóan 28 éves koromig fogok egyetemre járni nappalin és a szüleim tartanak el (én is dolgozok, ha időm engedi, de a szüleim támogatnak és a megkeresett pénzt teljes egészében félre tudom tenni). Mehettem volna levelezőre is, de nem akartam. Úgy voltam vele, hogy ha van lehetőségem nappalin tanulni, akkor élek is vele, mert szerintem sokkal többet ad, mint egy levelező képzés és számomra könnyebb is így. Amíg nem végzek, addig gyűjtögetek, de nagyobb összeget nem fogok tudni megkeresni. Nekem ez így jó és eszembe nincsen problémázni rajta. Sírhatnék, hogy "brühühü, a Mariska már 18 évesen dolgozott, 20 évesen férjhez ment, gyereket szült és saját lakásuk van", de minek? Ha erre vágytam volna, akkor én is ezt csináltam volna, de én nem erre vágytam. Tovább akartam tanulni, nem akartam se házasságot, se gyereket stb. Számomra nem erről szól az élet és én kifejezetten rosszul vagyok attól, hogy sokak szerint ez az élet rendje, amit szabályosan követni kell. Én azt csináltam és most is azt csinálom, amit ÉN szeretnék, amit ÉN jónak látok, ami NEKEM fontos és így tovább. Hol érdekeljen engem más élete?

Könnyebb lenne tanácsot adni, ha megtudnánk, milyen szakokról van szó. Ettől függetlenül minimum gyakornoki munkát kéne keresni, nappali mellett is lehet végezni. Akkor már lenne szakmai tapasztalatod, később egy jó állásod. Szerintem a hiba ott volt, hogy az első szakodat nem hagytad ott, mikor rájöttél hogy nem érdekel.

A párkapcsolatról meg annyit, hogy olyan 26 évessel, aki otthon lakik, plusz nappalis egyetemista (még évekig) egy felnőtt nő sem akar kezdeni. Senki nem akarna anyuci szobája mellett szexelni. Ezen kívül a nők ennyi idősen olyan férfit keresnek, akivel családot alapíthatnak, te pedig még évekig nem fogsz keresni, tehát nem lehet rád alapozni. Sokan a te korodban már 3-4 év releváns munkatapasztalattal rendelkeznek, jó fizetéssel.

Ha arról lenne szó, hogy még pár évig főállásban dolgozol, és spórolsz, más lenne a helyzet. De te még évekig eltartott leszel.

11-es válaszoló vagyok: nappali tagozatos képzés mellett is lehet munkát vállalni, le kellene szokni arról, hogy mindent a szüleid fizetnek helyetted.

Nem az a baj, hogy velük élsz, hanem az, hogy felnőtt ember vagy, és eltartanak, mint egy gyereket.

Nekem 90%-os egészség-károsodásom van, és dolgozom.

A képemről lesülne a bőr, ha az anyám adna pénzt bármire.

Szerintem pszichológus tudna segíteni!

Akár csak ha kórházon keresztül jelentkezel, de mégjobb, ha sulin keresztül (mentálhigiénés szolgálat, kb minden egyetemen van)...

Ez még így is egyéni munka mindenképp, viszont a pszichológus óriási segítség tud lenni, hogy feltárjátok a múltat, felfedje a jelent, motiváljon a jövő felé. Sok eredményes technika és terápia létezik. Ennyi szenvedés után egy évnyi próbát simán megér! 🙂

Nálunk 8 alkalmat tudott válllani a sulin keresztül a nő, aztán kórházon keresztül jártam hozzá, full ingyen 😁

Asszertivitás is jó dolog. Segít a belső kommunikációdban, hogy szükségleteidre koncentrálj, és sokkal céltudatosabban tudsz dolgozni magadért, az önmegvalósításért. Nem mellesleg az interperszonális kommunikációban is hatékony 🙂

Önfejlesztés és kommunikációs témában mindent ajánlok!! Ncore tele van ilyen könyvekkel, neten ezernyi cikk van!

Még idegennyelvet is lehet gyakorolni, mert „külföldiül” mindenhez több infó van 🙂

Biztos vagyok benne, hogy van valamilyen mentális betegséged, mert egy ilyen állapot nem lehet csak szimplán szerencsétlenség és listaság. Ezért IS lenne jó szakemberhez fordulni!

Nameg érdemes utánajárni a dolgoknak magadnak is. Tehát biztos vannak olyan dolgok, amikről látod, hogy bizony az egy olyan dolog, amire mások képesek, te nem. Ez egy tünet! Ebből már lehet kiindulni, hogy mégis milyen betegségnek van ilyen tünete? Szorongás? Lánikbetegség? Agorafóbia? Csak példákat mondok... érdemes kutatni! Magadért...

Aztán persze a pszichológus is mond valamit, ami valószínűleg pontos diagnózis lesz, és akkor lehet igazán utána menni, és már magadat is kezelni 🙂