Aki tartós munkanélküli, az hogy viseli a dolgot, mit csináltok? Én totál kikészültem.

22 évesen ne beszélj már butaságot, hogy lennél a peremen.

Mihez értesz? Mit tanultál? mihez lenne kedved? merre fele élsz..?

Ha eredménytelen a munkakeresés, akkor valamin változtatni kell. Fejleszd magad, képződj. Ha sokat bújod az álláshirdetéseket, azt is látod, mi az, ami belőled hiányzik. 22 évesen még előtted az élet, rengeteg potenciál van benned, ne keseredj el. Az is lehet, hogy rosszul csinálod a munkakeresést magát.

Ezen kívül pedig nem szabad elhanyagolni az élet más területeit, a társas kapcsolatokat, az egészségedet (sportolás), hobbikat.

Gyakran nem marad más lehetőség, csak a külföld. Idehaza szarba se nézik a munkavállalókat.

#6, áldozathibáztatás at its finest. Gratulálok.

Nehezen...Eleinte még éltettett a remény majd csak találok jó munkát,de amikor többszörösen is csalódás, visszautasítás a vége akkor nagyon nehéz.Épp tegnap volt egy kiborulásom.Amúgy próbálkozom...eljárok egy ismerőshöz takarítani,legalább valamennyit keresek azáltal is.Van még valamennyi megspórolt pénzem az előző munkahelyről abból tengődök,minimál költségvetésen vagyok.Kb.fél éve múlva fejezek egy levelező főiskolát,nem tudom azzal majd tudok-e érvényesülni...sokat olvasok,sétálok,eljárok és bekapcsolódok programokba.Személyes kapcsolattartásokhoz nincs nagy kedevem,mert kicsit érzékennyé váltam a sok nyomás és sikertelenség miatt.Jobban egy barátnőmmel tartom a kapcsolatot meg az évfolyamtársaimmal valahogy velük érzem a legjobban magam.Meg inkább nagy társaságba járok és igyekszem nem belemélyedni témába az emberekkel(sokakat kerülök is),mert idegesítenek

a kérdések:van már munka,lesz valami kilátásban,kérjem meg azt vagy azt,hogy alkalmazzon....mintha az olyan egyszerű lenne!A változás nem egy éjszaka leforgása alatt történik.Nem értem miért kell mindig ugyanazoknak a személyeknek ugyanazt a kérdést feltenni az életemről,mintha szándékosan provokálni akarnának.Ezt érzem.

Kitartás! Ezt mondom neked is, magamnak is meg mindenkinek aki ilyen vagy hasonló helyzetben van.A változás is elfog jönni!Bizzunk benne.

Április óta vagyok itthon, mióta elküldtek az előző munkahelyemről váratlanul. Most már egyre rosszabbul viselem a dolgot. Rengeteget sírok esténként. Kerülöm az embereket, mert folyton okoskodnak hogy keressek állást, miért nem dolgozom mikor ezer lehetőség van stb. Állandóan a rokonok is ezzel vannak elfoglalva ezért lassan mindenkivel megszakad a kapcsolat.

Számtalan helyre küldtem önéletrajzot. 99%-ban semmi visszajelzés nincs. Ismerősnél szoktam dolgozni időnként, ha be kell neki segíteni az irodán, de az is csak alkalmi munka. Mondjuk a semminél jobb.

A héten váratlanul kaptam a munkaügyiből egy levelet hogy kiközvetítettek egy irodai munkára. El sem hittem.. Felhívtam a megadott szàmot időpontegyeztetés miatt, erre bunkón közölte a nő, hogy törölték az állást úgyhogy nem tud mit kezdeni velem. Pedig ez az egy reményem volt legalább. Eléggé magamalatt vagyok tegnap óta. Egy hónap múlva nyelvvizsgázom,ha sikerül akkor végre kikapom a diplomám és hátha jobb esélyeim lesznek.

Viszont borzasztóan szégyellem hogy nincs saját keresetem. Szüleim persze adnak amire kell, de inkább nem járok most már el sehova,mert utálok pénzt kérni.

Fel a fejjel! Biztosan egyszer a mi időnk is eljön!:)

24N