Ti mennyire ismeritek magatokat?

Én szerencsére eléggé.

Amúgy pedig ezt a választ sokan nem tudják megválaszolni érdemben, mert csak hiszik, hogy ismerik önmagukat.

Ha valaki nem vagy nem teljesen ismeri önmagát, hogyan tudná megállapítani, mennyire ismeri?

Úgy érzem, 30 felett az önértékelésem némileg javult, öniróniára eddig is képes voltam. Aztán hogy mennyire és miben tudnám meglepni még saját magamat, abszolút vakfolt.

2-es vagyok

Racionális, a kognitív disszonanciára és önigazolásokra kevésbé hajlamos, van önkritikám, van önértékelésem (ami nem hazugságokon és önigazolásokon áll instabil lábakon), szeretem a kritikát, meg a vitát, a gondolatcserét, lazán beszélgetek bármiről bárkivel, olyannal is, akivel totálisan nem egyezik a véleményem és nem is fog, nem szorítom be önmagam és a világ megismerését az általam már elfogadott kényelmesnek tűnő lehetőségek közé, hanem nyitott vagyok más gondolatokra is. Érdekel a pszichológiai is és az emberi viselkedések. A barátaim mind olyanok, hogyha esetleg fsz vagyok, akkor probléma nélkül a szemembe mondják köntörfalazás nélkül és mindezt ők is elvárják tőlem. stbstb....

és igen, öniróniára is képes vagyok, de ez már csak a fentiek okozata, ahogy az esetleges optimistább önszemlélet és világszemléletem sem feltétlenül ok, hanem okozata is egyben a fentieknek

(a pszichológusok a kutatásokban gyakran összekeverik az okot az okozattal, mert ugyan úgy tűnnek és egymásra is hatnak, meg csak simán összetartoznak, továbbá meg olyannyira nem képesek komplexen gondolkozni és nem jó elemzőképességűek (azért mentek humán pályára, mert szrul ment nekik a matek, és azért pszichológiára, hogy a saját és családtagjaik lelki defektjeiket kutassák, amiknek nem értették az okát, mert gyakran kevésbé jó emberismerők voltak pszichológiai tanulmányaik előtt.... tisztelet a kivételnek...) hogy sok kutatás szr, meg nem vesznek figyelembe lényeges dolgokat, és mérési hibákat és egyéb hasonló lényeges dolgokkal sem igazán számolnak, vagy határozatlansági relációkkal, mert minden kutatásban ott lehet az is, olyan okok, vagy okozatok, vagy befolyásoló tényezők amikről nem tudunk... sem arról, hogy mennyire befolyásolja ez a mérést...)

erre voltál kíváncsi?

2-es (ma 16:03) és

5-ös (ma 16:55) vagyok

Kedvenc példák:

Ha a szöcskének azt mondjuk, hogy HOPP, akkor ugrik egyet. Ha levágjuk a lábait és mondjuk neki, hogy HOPP!, akkor nem ugrik. Konklúzió -> a szöcskék a lábukkal hallanak.

Vagy: aki gyakran kaviárt eszik, az statisztikailag tovább él.

Nem, nem a kaviártól fog tovább élni, hanem általában jobb anyagi helyzetben van az, aki kaviárt zabál állandóan és ez sokban befolyásolja az életminőségét és egészségi feltételeit is, továbbá esetleg azért van jobb anyagi helyzetben, mert értelmesebb, és azok gyakran jobban beláthatják (najó... ez már hlyeség kicsit, de van benne valami) hogy mit kéne tenniük azért, hogy tovább élhessenek.

ui.:

az a nagy fokú beképzeltség és belterjesség, ami a pszichológusok körében van, az is gátol sok kutatást, illetve az is, hogy sokuknál teljesen különválasztják hogy kik foglalkoznak kutatásokkal és kik valódi emberekkel (pl. terápiás foglalkozásokkal).

Elméletet és gyakorlatot különválasztani nem mindig annyira hatékony dolog...

4 *Ennyire rossz az amit látsz?

Igen, sajnos:D Nálam nagyobb kritikus a világon nincs:DD