Ti nem szoktatok azon gondolkodni, miért éppen ti vagytok ti?

Köszi a biztatást. Én nem hiszek az ilyen sors dolgokban, és ettől csak még rémisztőbb a dolog. Pont én lettem én, és persze megvan a a magam baja (tartós betegségek például, több is), de van, amihez értek, nem vagyok egy világszépe, de sokkal rosszabbul is kinézhetnék (vannak, akiknek pl. megsérült az arcuk, vagy ilyesmi), gyerekkoromban azok közé tartoztam, akiknek a családja jobban áll anyagilag stb. És indez tök véletlen, hogy a szüleim értelmesek, nem isznak, nem szegények, mindenféle helyekre elvittek, voltak élményeim. Szóval emiatt igenis bűntudatom van, akkor is, ha tudom, hogy nem én tehetek róla. Annyira véletlenszerűnek tűnik, hogy szinte még ijesztő. Mintha meg is változhatna, vagy nem tudom. Köszönöm a válaszokat. Az alvásossal is tudok azonosulni, meg azzal, aki megpróbálta elmagyarázni a párjának, meg aki szerint ez durva, meg aki naponta gondol erre. És olyan furcsa, hogy mások engem kívülről láthatnak.