Normális, ha sokszor úgy érzem, minden értelmetlen?

Fiatal (25) nő vagyok, látszólag minden rendben az életemben. A párommal élek, egészséges vagyok (tudtommal), egyetemre járok, mellette néha dolgozok, ha ráérek/van kedvem, anyagi gondjaink nincsenek.

Még csak azt sem mondhatom, nincs célja az életemnek, mert tudom, mit akarok csinálni suli után, szeretek utazni, imádok olvasni, a zenét, az apró boldog pillanatokat az életben....

Mégis sokszor úgy érzem, hogy bármit csinálok, szeretnék, tervezek, felesleges. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék arra, mikor fogok meghalni.

Tegnap elhagytam a hajkefém (lakáson kívül valahol), rettentesen hiányzik, most egy másik fésűt használok helyette, de nem ugyanaz. Elterveztem, holnap megyek és veszek másikat, viszont sikeresen lebeszéltem magam, mert mi van, ha már nem lesz rá szükségem, nem is olyan lényeges. De ugyanígy mindenről lebeszélem magam, legyen az ruha, vagy valami program pár hónappal későbbre. Mert mi van, ha már nem lesz rá alkalmam...

Normális ez egyáltalán?