Anyám állítása szerint a hajléktalanságból mindig van visszaút. Tényleg így van? Ti mit csinálnátok, ha senkitek nem lenne és mindeneteket elveszítenétek?

Azzal érvel, hogy egy hajléktalan ha bemegy egy karitatív szervezethez/egyházhoz (vöröskereszt, máltai, református, baptista stb.), akkor adnak enni/inni, kap tűrhető ruhát, a hajléktalan szálló pedig bejelentett lakcímként funkcionál az álláskeresés során (ugye a lakcím nélkül nincs munka), utána pedig a munkásszálló ingyen van. Ja és szerinte Bp.-en folyamatosan toboroznak munkásokat az utcán és a gyárakban állandó felvétel van, így csak az nem dolgozik, aki nem akar vagy alkoholista. Utóbbi szerinte 98%-ban az oka a hajléktalanságnak és szerinte ezért nincsenek női hajléktalanok. Mennyire van igaza és mi kell ahhoz, hogy valaki kitörjön a hajléktalan létből? Ti mit tennétek, ha senkitek és semmitek nem lenne? Hallottam pletykákat, hogy Bécsben a hajléktalanok jobban élnek, mint itthon egy átlag melós.