Miért hazudik magukról, miközben mást lesajnál és kipletykál?

Egy közeli ismerősöm, amikor kérdezem mi van vele és a családjával, vagy valami programra mennek, mindig úgy adja elő, hogy minden szuper és jó. Ilyen nem hiszem, hogy létezik, és sejtettem, hogy náluk sem minden olyan happy, mint mondja, és ezt most alá is támasztotta a tesója, mert elszólta magát (ill. szerintem nem is sejtette hogy az ismerősöm másképp mesélte a dolgaikat).

Csalódott vagyok, mert azt gondoltam, vagyunk olyan viszonyban, hogy a rosszat is elmondja, meg egyébként sem értem, hogy miért nem lehet őszintének lenni?

Közben pl. olyat elmond másról, ami egyfelől nem érdekel, másfelől nem rám tartozik mert csak futólag ismerem azt a valakit. Ha meg én mondok vmi negativat, olyan lesajnáló.

A kérdésem, miért viselkedik így, miért kell egy ilyen álarcot mutatnia?