Miért van az hogy ha egy ember utálja az anyját akkor az mindenkinél kiveri a biztosítékot de ha az apját azzal senki se törődik?

Jó, azért egy terhesség és egy szülés elég nagy megterhelés és lórugásnyi hormon egy anya szervezetének, valahol jogos ha előbb megnézik az anya elmeállapotát.

Ez egy külön sztori, ne keverd ide. A férfi test nem fog hormont termelni, meg nem is szakad szét miközben kijön a gyerek. Ott megint más áll a háttérben.

Ettől független elég gáz dolog, de mondom, ez egy teljesen külön történet, nem érdemes a simán csak rossz szülő kategóriával összemosni.

A hormontermelés viszont nem tart örökké. Úgyhogy aki utána is csapnivaló anya, na ők azok, akik nem érdemlik az anya címet.

Egyébként kösz az együttérzést. (hetes voltam)

A legtöbb ember magából és a környezetéből indul ki. ,,Én szeretem anyukámat, mindent megtennék érte, mert ő is megtenne mindent értem, te hogyhogy nem szereted? Nem vagy hálás neki?"

Egyszerűen úgy gondoljuk, ha az én anyám jó volt, másé is az. Ez nem csak ebben a helyzetben van így, az emberek képtelenek más helyzetét elképzelni.

Az anyákkal ellentétben sokkal több embernek van sz*r apja. Az én ismerőseim szüleinek fele elvált (főleg mert apuka szívesebben ment Manci nénihez mint haza), a másik fele csak üvöltve tud kommunikálni az apjával. Így nem nehéz befogadni, hogy valaki utálja az apját. ,,Oh, te is?" Ennyi a reakció.

Mert jelenleg, ebben a társadalomban még a szar anyák is többet tesznek a gyerekükért, mint az átlag apák.

Lehet majd egyszer olyan világ lesz, hogy a köztudatba szikla szilárdan él majd a tudat, hogy az apa egyenrangú szülő, aki ha akar gyesre mehet, aki kivesz szabadságot, hogy a gyerekét gondozza, ha az beteg, aki nem csak besegít a háztartás vitelébe, hanem ugyanakkora része van az otthoni élet fenntartásában, mint az anyának, stb, de addig, amíg ez nincs, addig nem kell csodálkozni, ha az apákat tartják a távolságtartóbb szülőnek, akinek nem feltétlenül muszáj hálásnak lenni.

Plusz... Ez csak személyes megfigyelés a saját ismeretségi körömből, de ezt látom a neten is (gondoljunk pl a rendkívül gyakori, kinevetett, megalázott apakomplexusos lányok jelenségére) hogy az apák között inkább az a ritka, aki nem cseszi el a gyereknevelést.

Az anyákkal általában inkább azért van konfliktus, mert ők szerves részei az életednek a kezdetektől fogva, az apákkal viszont azért van konfliktus, mert mindig ott a két lépés távolság köztük és a gyerekük között, de amikor akarnak is csinálni valamit érted, azt rosszul csinálták, és többet ártottak mint használtak.

Persze vannak kivételek, vannak extrémebb esetek is, de ezt látom általánosnak, bárhová is tekintsek.

7

Azért azt nehéz elképzelni, hogy csak a családi pótlék miatt kellettél az anyukádnak. Mégis mekkora összegről beszélünk -és mikor-?

Nyilván nem ennyire egyszerű a sztori de ahhoz hogy megértsd el kéne mesélnem az egész életem.

De itt egy pl. Nem tudtam melyik felsőoktatási intézménybe menjek vagy menjek e tovább tanulni egyáltalán. Baromi nagy krízist éltem meg akkor egyéb más dolgok miatt is. És anyám miatt is. Akkor még próbáltam hozzá fordulni tanácsért, de a válasz annyi volt hogy hát ezt nekem kell tudni, döntsem el. De mindenképp menjek. Kösz. Végül nem mentem. Amikor ezt kimondtam, olyan szinten a torkomnak esett, hogy öröm volt nézni de a felvonultatott összes érvét tudtam valódi észérvvel cáfolni. A végére annyira belezavarodott a saját szövegébe, hogy kibökte, hogy de így elveszíti az utánam kapott pénzt. Oh? Oké.

Utána ahelyett, hogy lelkileg támogatott volna, csak durván bántott és érzelmileg zsarolt, hogy elzavarjon dolgozni, holott azt is tudta, hogy ettől a váltástól (iskolapadból nagy büdös élet) mennyire félek és mennyire nem érzem magam késznek rá. Végül is a pszichológusok többet törődtek velem mint anyám egész tini korszakom alatt)

Úgyhogy de, bőven belejátszott a pénz. Anyám érdek ember, volt szerencsém megfigyelni hogy a családtagok és "barátok" is csak addig voltak jók neki, meg addig nyalta csak körbe őket, míg abból haszna volt. Ha ez megszűnt vagy a családnak/barátnak elege lett ebből és anyám kihasználós játékából, akkor ezek az illetők hirtelen büdös mocskos rohadt krvák, férgek, szemetek lettek. A nővéremmel is eljátszotta. Az ő saját testvérével is. Miért épp én lennék kivétel? :)

Csak annyi a különbség hogy a nővérem azért van jóban vele, mert ott meg kihaltak a nagyszülők és már csak anyámat tudta ugrasztani, ha a gyerekre vigyázni kell, úgyhogy ők álságosan "jó" viszonyban vannak. De a nővérem is elárulta hogy utálja anyákat.

Nekem viszont túl egyenes a gerincem ehhez. Ha valakit nem kedvelek, nem nyalizok. Nem kérem a segítségét. Nem érdekel a hogyléte. Ha a saját anyámról van szó, akkor se.

Egyébként amikor elkezdtem dolgozni és hirtelen lett pénzem mindjárt jött is szeretgetni, kedves volt és utána mindig kért pénzt. Kikedveskedte az utolsó filléremet is. (ha nem adom oda, akkor meg jön a zsarolás, vagy a hattyú halála előadás)

Szóval neeem, tényleg nem csak a pénzről szólt az egész. :)