Bunkónak érzem magam mert nem köszönök olyanoknak akik soha nem szokták viszonozni?
Udvariasnak neveltek, a munkahelyemen karbantartó-mindenes vagyok. Ugyanúgy használhatom a céges konyhát, hűtőt mint bárki más, csak én kezeslábasban vagyok, ők meg zakóban és kosztümben. Amikor bementem a konyhára mindig köszöntem hangosan “jó napot kívánok, sziasztok” (velem egyidős mindenki) de nem jött válasz. Volt akivel próbáltam szóba elegyedni, kérdeztem tőle valamit, de nem válaszolt mintha nem hallaná, újrakérdeztem de semmi! Mostanában már úgy vagyok hogy inkább nem köszönök ha oda megyek, de bűntudatom van miatta hogy bunkó vagyok. Csak kicsit lenéző és kínos köszöngetni úgy hogy nem jön válasz rá, tök megalázó mások előtt. A takarítőnő ugyanerről számolt be nekem, de ő ezt el tudja engedni, ő rá se néz már senkire, csak jön-megy.
Nagyon kell ez munka, nem mehetek el! Hogyan tegyem túl magam ezen?
válasza:
válasza:Húzós helyzet, bunkók, tudd be ennek.
Illetve képzeld hozzá, hogy mivel bunkók, így mindegyikük az élet valamely területén hátrányban van vagy lesz a köszönés mellőzése miatt.
válasza: válasza:Irodában dolgozom és én sem szoktam köszönni se a karbantartóknak, se a takarítóknak. Ha rám köszönnek, akkor nyilvan visszaköszönök, de magamtól nem kezdeményezek ilyet.
Nem ismerjük egymast, nem dolgozunk együtt, akkor minek köszöngetni?
válasza: válasza: válasza:Ha szivességet kérnek akkor megüzenik a főnök asszisztensével vagy a közvetlen főnökömnek írnak aki odaküld engem. Mondjuk ritka mert az épülettel foglalkozunk elsősorban.
Nem várom hogy rámköszönjen senki, ahogy a 4-es írta, csak annyit hogyha üdvözlök valakit, az legalább viszonozza, ne nézzen le ilyen nyilvánvalóan.
Volt barátnőm is irodában dolgozott, aztán mesélte hogy az összes kollégája azt vallotta, hogy ők ilyen takarítónőkkel nem állnak szóba, mert amúgy is ‘más kategória az ilyen ember’ és nem lehet velük miről beszélni a kultúrális (!) különbségek miatt. Hozzáfűzte a volt barátnőm, hogy ő már beszélt az egyik takarítőnővel és valaha egy fuvarozócégnél volt kordinátor (végzettsége is van, beszél németül is valamennyit), csak megszünt a munkahelye, beteg lett és eljött takarítani!
válasza:Én a biztonsági őröket nézem le, nulla emberek, akik azt hiszik, hogy a munkájukkal hatalmat kaptak... A múltkor mikor elköszöntem az egyiktől úgy köszönt vissza hogy "viszlát tesa"... Érdekes, mikor visszamentem és megkérdeztem hogy jól hallottam-e, szabadkozott... Annyira szánalmasak.
A te eseted más, a leírásod alapján normális ember vagy, de sajnos el kell fogadnod, hogy nem vagy egy brancs az ottani dolgozókkal.
Én is akárhányszor voltam jófej valamelyik alsóbbrendűvel, folyton az lett a vége, hogy a sértettségéből fakadóan elkezdett flegmázni velem, úgyhogy helyre kellett raknom. Magyarországon kasztrendszer van, fogadd el...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!