A vallásos embereknek milyen érzés az a tudat, hogy a nemhívő barátaik el fognak kárhozni?

:D

Akkor pokolra jutok. Nem hiába szerettem a Lucifer című sorozatot.

A vallás mindenki saját magánügye. Attól, hogy pl. én nem hiszek, attól nem fogok elkárhozni. Elkárhozni legfeljebb azok fognak, akkor rosszul viselkednek, gyilkolnak, bűnöznek, energiavámpírkodnak, hűtlenek..stb.

Tisztességes állampolgár vagyok, vidám, becsületes, tisztelettudó, szeretem a családomat.

A papok is mélyen vallásosak lehetnek, ha közülük sokan melegek és gyerekeket molesztálnak. Ők hova fognak jutni?

Egy csomó rossz dolog, ami történt idáig az emberiség során valamilyen szinten a vallásnak köszönhető.

Minek kellett kitalálni?

#13

Talán azért, hogy az embernek legyen valami kapaszkodója, hogy el tudja viselni a földi életet, hogy megszemélyesítse a sokszor megmagyarázhatatlan dolgokat, hogy az is az isten(ek) műve. Régebben az emberek tudatlanok voltak, ezt a papság sokszor ki is használta.

Miért kell mindent megmagyarázni? Sőt, legtöbbször ez nem is magyarázat, hanem kitaláció.

Csomó ember meghalt a vallás miatt. A mai napig vannak háborúk emiatt. Ettől elviselhetőbb a földi élet?

Nem vagyok vallásos, mégis boldog vagyok, tudok örülni az életnek, a természetnek és jószivü vagyok. Tudok szeretni és nem bántok se embert, sem állatot.

Ahhoz, hogy emberek tudjunk lenni, nem kell kitalációba kapaszkodni.

Én hívő vagyok. Barátok, család nagy része nem. Egy kereszténynek nem kéne azon rugóznia, hogy mi van a halál után. Vajon milyen a menny, milyen a pokol. Vajon megtérek-e, vagy a szerettem megtér-e Istenhez. Bízok Istenben, és tudom, hogy Jézus mindenkit megváltott a halálával. Ennyi.

Nemrég egy barátom csodálkozott rá, hogy én ilyen vallásos vagyok, ugyanis előtte nem tudta, soha nem mondtam neki, sosem térítgetem. Megkérdezte, hogy akkor szerintem ő a pokolra jut? Én elmondtam neki ugyanazt, amit fent leírtam. Én nem ítélkezem, Az csakis Isten joga. Azt mondom, mindenki oda kerül, amit megérdemel, Isten irgalmas, és igazságos.

A kérdésre is válaszolok, hogy jobban megértsd a hívők gondolkodását erről: Az ateista embereknek milyen érzés a tudat, hogy a hívő barátaik meg fognak halni? Ezen rágódsz amikor találkozol velük? Este lefekvés előtt végighaladsz az összesen a gondolataidban, és reménykedsz, hogy ez megváltozik? Ugye, hogy nem...