Az emberek szemében miért annyira elvárt a céltudatosság, siker, törtetés, karrier és hasonló dolgok? És miért vetik meg, aki nem ilyen?

Senkit nem èrdekel főleg aki sikeres a màsik,sőt kevesebb a konkurencia.

Ezt arra mondjuk,hogy ha rinyàlàs,tüntetgetès helyett kezèbe vennèk az irányìtàst akkor nem a rinya meg màsoktòl elvárni mindent menne.

Egyébként a példáid rosszak. A legtöbb esetben az ember csak azért kérdez ilyeneket a másiktól, mert meg akarja érteni/ismerni? Sima csevegésnél előjönnek ezek a kérdések. És? Ettől még nem lesz senki megbillogozva. Egyszerűen csak kíváncsiak arra honnan jöttél és merre tartasz. Nem is értem, mi a gond ezzel. Vagy én vagyok a hülye, hogy magamból indulok ki, nem tudom.

Mert ha én kérdezek rá a másik ember eddigi életpályájára és az esetleges sikertelenségek okára, az azért van, mert a személy motivációit, az egész lényét szeretném megérteni és ebbe az is bele tartozik, hogy elmondja az okait, hogy miért vezette eddig úgy az életet, ahogy. Ettől nem el ítélni fogom, hanem megérteni és megismerni. Borzalmas, mi?

Én nem így látom. Amikor fiatalabb voltam és egyetemre mentem, nekem is mimdig ezt sulykolták, mert jók voltak a jegyeim. Közben szivesebben választottam volna szakmunkát. És most is ezt látom, -sajnos nem azzal, amit magamnak választottam volna, de pont a kőműves, építőipar, villanyszerelő stb. munkákkal kapcsolatban (párom építőiparban dolgozik): hogy vesz valaki egy házat, lakást, kell rá valami, és nincs aki megcsinálja, vagy csak jó drágán, és muszáj elfogadni kb., mert örülsz, hogy egyáltalán találták valakit, aki hajlandó 1 hónap mulva jönni. Ugyanez van a cégeknél is.

Ez mellett, primitív, buta embernek tartom azt, aki a végzettsége, vagy a munkája miatt lenéz valakit, vagy ítélkezik felette. A lenézést ugyanakkor a szakmunkások felé, sok segédmunkás nőknek beszólogató, kötözködő stílusa vitte el egy általánosítás felé (nem egyszer volt már benne részem sajnos nekem is).

Maga a taposás pedig nem elvárás, de kell, mert a mai világban sajnos csak így tudsz érvényesülni.

Mert az élet célja a fejlődés, az hogy életünk során feladatokat oldjunk meg, tanuljunk és ezáltal fejlődjünk. Az olyan “élet”, ami arról szól, hogy ellötyögünk a munkában, majd hazaérünk, beülünk a TV elé, és nézzük, az nem élet, hanem vegetálás.

Ha elképzelünk bármilyen számítógépes játékot, az is miről szól? Kis lúzerként kezdünk, feladatokat oldunk meg, tanulunk, fejlődünk és a végén valami ultraszuper hőssé válunk. Olyan játék nincs, hogy felkelünk reggel, elmegyünk a gyárba csavarokat húzogatni, aztán hazaérünk és leülünk a TV elé. Hogy miért nincs? Mert rohadt unalmas lenne! Pontosan ahogy az ilyen élet is az, rohadt unalmas. Semmi kihívás, semmi fejlődés, semmi siker, csak vegetálás, unalom és várakozás, hogy teljen már le ez a 80 év.

Aztán csodálkozunk, ha ezt bárki lenézi? Mi ebben az érték? Semmi! Ennél még az is jobb, ha mellette masszívan alkoholizálsz (3-4 sör este a TV mellé), akkor legalább talán kevésbé vagy tudatában az unalmas és céltalan életednek.

És utána, azt aki nem így él, akinek motivációja van, céljai vannak, sikerei vannak, azt törtetőnek nevezik. Kb. annyira abszurd ez, mintha elmennénk egy baráti focira, és az egyik haverom futna, cselezne és gólokat lőne, én meg beszólnék neki, hogy mekkora törtető, hogy győzni akar, és gólokat akar lőni.