Csak szerintem furcsa az, hogyha egy apuka/anyuka kutakodik a gyermeke után?

Van, akinek ez teljesen természetes, egyáltalán nem érdekli a másik ember magánszférája. Pl. anyám is ilyen.

És az a baj, hogy a gyerekem (az ő unokája) után is kutat (el is mesélni nekem, teljes természetességgel). Szerinte ez teljesen normális...

Mivel ebben nőttem fel és tudom, hogy mennyire kellemetlen, én nem csinálom. Amikor a gyerekem elkezdett közösségi oldalakat használni, eleinte (pár hétig) a jelenlétében átfutottam, hogy kikkel levelezik, adtam neki tanácsokat, hogy hogy kell kezelni a felmerülő problémákat. Később néha megkértem, hogy meséljen róla. Most már ez sincs, teljesen önállóan intézi az ügyeit és bízom benne, hogy tudja, mit csinál (hiszen korábban mindent átbeszéltünk). Max. annyiban folyok bele a levelezéseibe, hogy megkérem, írjon rá a barátnőjére, hogy egyeztessenek valamit (mikor jön át, stb.)

Valamilyen szinten muszáj, mert az ember felelősséget érez. Ha belegondolsz, vannak extrém alternatív esetek, amik pl. egy gyerek rossz helyzetbe keveredik, és a szülő csak akkor döbben rá, hogy többet kellett volna vele foglalkozni.

Baj igazából akkor van, ha a szülő ezt kártékony módon teszi, meg ártó szándékkal, azaz okot keres arra, hogy megbüntesse a gyereket, nem a jólétéért aggódik.

Ez alap!

Vagy dugdossa a drogot? Nézze a meleg pornót?

Szülői felelősség!