BME kollégiumai milyenek egy introvertált embernek? Mennyire hangosak?

#10 Jaja, mert te elhatározod fejben, hogy neked ez van és kész.

Azért hülyeség ez az egész, mert ezt a nem akarás szüli és nem az, hogy te introvertált vagy. Én abtiszoc voltam teljes mértékben egy időben. Facebookot is cseréltem, hogy ne kerüljek sehogy interakcióba emberekkel, nem jártam el sehova csak suliba meg itthon ültem, sehol nem kerestem az emberek társaságát, nem is hiányzott. Nem ment a boltban a vásárlás, mert csak hebegtem-habogtam, nem mertem kérdezni meg semmi ilyesmi. Aztán elhatároztam, hogy ha másnak megy, akkor nekem is megy. Tele lettem ismerősökkel, haverokkal, barátokkal, eljártam mindenhova, lett egy csomó emlékem, tapasztalatom, nem okoz gondot ma már semmi, ami emberekkel kapcsolatos. Így behúzhatnám magam én is az "extrovertált vagyok" jelzőbe, de nem teszem, mert ennél még mindig komplexebb mindenki személyisége. Mikor milyen napom, kedvem, hangulatom van olyan vagyok. Nem akarsz elmenni szórakozni, oké. Ettől nem igaz rád, hogy introvertált vagy. Nincsenek végletek, felejtsétek már el ezeket....

11:

Még egyszer mondom, én is nagyon sokat fejlődtem az elmúlt 15 évben. Nem tettem magamat bele semmilyen kategóriába, csak nyilvan idővel rájöttem, hogy inkább introvertáltnak számítok, mint extravertáltnak. Ez nem jelenti azt, hogy nem fejlődök, és nem igyekszek fejlődni. De az alap motivációim nem változnak, az életem nagyobb hányadában érzem magamat jól egyedül vagy legfeljebb 1-2 jó barát vagy a feleségem társaságában (aki mellesleg kiváló kapcsolatépítő munkában is, barátkozásban is, de ő is inkább introvertált).

Az nagyon nem mindegy, hogy valaki csak béna alapból a társasági életben, és ha megtanulja, akkor nagyobb részt élvezi, vagy eleve teljesen mások a motivációi, és ha megtanulja, max. egy eszköz a boldogulásra, de nem ott éli át az élete legfontosabb katarzisait. Nagyon gáz, az ahogy megpróbálod a saját utadat masokra ráhúzni. De még mindig jobb, ha legalább te tényleg ilyen vagy, és nem puszta társadalmi nyomásra lettél társasági ember. Azt viszont el kellene fogadnod, hogy nem mindenki ilyen.

Egyik legjobb barátom átment egy ilyen változáson, és azt kell mondjam, ő tényleg nem annyira introvertált, mint aminek tűnt, csak kicsit elkényeztették anno a szülei, ő meg nagyon bekockult. Ő nagyon bánja, hogy nem változtatott korábban. Konkrétan nála tényleg katarzis volt, megivott egy pezsgőt, és kívülről felületesebben nézve csak az látszott, hogy megváltozott (persze ennél a valósag bonyolultabb, sokmindent átgondolt akkor, amiről később amúgy beszéltünk).

Valami ilyesmin én is átmentem, de később úgymond a "másik irányba" is, mert ahány ember annyi személyiség.

Ehhez még:

"Nincsenek végletek, felejtsétek már el ezeket...."

Senki nem is mondta, hogy ne lenne folytonos ez a konkrét skála, a személyiség meg eleve sokdimenziós. Itt ül mellettem a munkahelyemen egy ember, akihez képest én nagyon extravertált vagyok, de feleségem családjában még durvább példák is vannak. Olyan is, akire azt mondanád, ha találkoznál vele, hogy bárcsak ne is szólalt volna meg, pedig amúgy intelligens mérnökről van szó. És nem ő mondja magáról, hogy erősen introvertált, nem is érdekelte soha a téma, hanem te is mondanád, ha megismernéd (már ha ki tudnál húzni belőle valamit).

Viszont azt hagyod totálisan figyelmen kívül, hogy a fogalom nem a társaságbeli kommunikáció vagy sikeresség mércéje. Hanem arról szól, hogy mitől érzi inkább jól magát. Ha te tényleg belső elhatározasból fejlődtél a társasági életben, akkor az extravertált motivációra utal, hiszen vágytál a társaságra, csak nem sikerült eljutnod odáig. Az introvertált személyiségjegyeidet csak ezután ismerhetted fel, amennyiben nem mindig érzed jól magadat társaságban. Mert mindenkinek van mindkettő, csak eltérő aranyban.

Én nem diagnosztizált autista (Aspergeres) vagyok - már szakember is kimondta, hogy erősen gyanítja, úgyhogy nemcsak én magamat.

Engem is fáraszt az emberek közötti lét és rettentő sok időt igénylek, amit egyedül töltök.

Kapaszkodjatok meg: konkrétan ezen nem is akarok változtatni. Sok más dolgon igen, de ott is főleg csak a viselkedésemen, de ezen nem.

Kérdező, én el nem tudom képzelni, hogyan viselnék el egy kollégiumi szobát a fentiek miatt.

Hála Istennek bejárós voltam.