Vagytok rosszban,szomszédokkal?

Van pàr kisebbség szomszedunk.

A magyar szomszedunk joban van velük de nekem mindig rasszista dumàkat nyom hogy arra motivàljon hogy bologassak es füzzem tovabb,amit tovàbbad a kisebbségnek.

Mivel alapbol visszahallok mindent tölük igy àtlàtok a magyar szomszédon.

Az a legfàjobb hogy szememben kedves azt hittem jo kaocsolatunk van es megtudtam, hogy ilyen aljas amugy.

Komolyan a kisebbsèg legalabb a szemembe mond mindent ha bajuk van,meg en is nekik ha bajom van, a magyar meg az ember hàta mögött kavarja a sz.rt azt direkt provokàlva.

Csalodtam benne. Es nem tudja.ugy is tagadnà.

Régi gangos bérházban, szóval még csak nem is a legvékonyabb falak mellett volt olyan család a szomszédom, ahol a három gyerek reggel hattól este 11-ig folyamatosan felváltva vonyított.

Soha nem tettem volna szóvá, egészen addig, amíg egyszer anyuka be nem szólt nekem, hogy mit képzelek magamról, hogy vasárnap délután mosok, ő most tette le a legkisebbet aludni, stb. stb. De mindezt olyan minősíthetetlen hangnemben, hogy azt hittem, az agyam eldobom. Egyrészt sehol nem volt házirendbe foglalva, hogy nem moshatok vasárnap délután, másrészt akkor értem rá, harmadrészt én északás után SOHA nem tudtam aludni a nyomorult kölykeitől, szóval nem tudott meghatni, felébred-e rá a kicsi.

Onnantól kezdve, hogy mindezt így rázúdítottam, közölte, hogy szívtelen, antiszociális szar vagyok, én meg minden egyes alkalommal beraktam a metált jó hangosra, ha felvisított valamelyik kölök, aztán így éldegéltünk.

Azóta szerencsére elköltöztem. Itt is vannak kisgyerekes szomszédok, ráadásul ez egy panel, mégsincs soha ilyen probléma. Nem azt mondom, hogy nem sír fel NÉHA egy baba, de nincs napi 17 órában vonyítás meg hiszti. Nem tűnik nagy dolognak, de higgyétek el, ki tudja készíteni az embert, ha egy percre sincs csend a saját otthonában, pláne úgy, hogy nem is a saját gyereke visít (bár nekem egy életre elvették a kedvem a gyerekvállalástól ezzel :D ).