Milyen volt a legrosszabb szomszédod?

Szomszéd néni (alsó szomszéd) mániákus gyűjtögető volt, és ezt nem én mondom, hanem az ANTSZ, miután csak az ott töltött másfél év alatt háromszor rendeltek el nála kényszertakarítást. Konkrétan az erkélyből dobálták a szemetet a ház alatti konténerbe a vegyvédelmive öltözött takarítók, egy ilyen alkalommal 1.5-2 konténert megtöltve mindenféle lommal, de volt közte bűzölgő zacskó is, ami valaha húst tartalmazott - mindezt úgy, hogy közben a néni őrjöngött, meg zokogott a kincsei elvesztése felett. Emellett kicsit paranoiás volt, meg volt róla győződve, hogy őt mindenki bántani akarja. Egyszer véletlenül a mi szintünkre jött a lifttel, nem zártam be az ajtót és benyitott hozzánk, majd zavartan megállt a küszöbön, és riadtan nézett körbe, elkezdtem neki magyarázni, hogy a nyolcadikon van, egyel lentebb tetszik lakni, de ha gondolja, jöjjön be, igyunk meg egy kávét, aztán lekísérem. Tényleg elég para jelenség volt, de én épp rántást kevertem és mondom azt az öt percet kihúzom csevegéssel, amíg kész lesz, és aztán majd lekísérem vagy kihívom a mentőket, vagy franc tudja, időt akartam nyerni. Hát odaégett a rántás, mert konkrétan nekem rontott, elkapta a csuklóm, hogy "te ne szórakozz velem, mit szórakozol, te büdös csitri", én meg álltam ott kötényben, kezemben a fakanállal, az üvöltözésére kijöttek a szomszédok, és az egyikük kicsit erélyesebben rászólt a még mindig nyitott bejárati ajtónkban állva, hogy takarodjon lefelé, akkor lement, én meg álltam és néztem, hogy ez mi a franc volt.

Folyamatosan jöttek fel hozzánk a csótányok, az irtókat nem volt hajlandó beengedni. Ráadásképp éjszakánként kiplakátolta a környéket ilyen szarokkal, amiknek semmi értelme nem volt (tényleg. Sokszor, sokan próbáltuk megfejteni, hogy mire gondolhatott a költő), nagyjából annyi volt a tartalom, hogy a volt férjével vigyázni kell, de a szerkesztésen (sokféle betűtípus, szövegméret, random kiemelések) látszott, hogy sokat foglalkozhatott vele. A hálószobámból pont az erkélyére láttam, pont annyi hely volt ott a sok kacattól, hogy a résnyire nyitott ajtón ki tudjon lépni. Ennyi pozitívumot köszönhetek neki, hogy a dohányzásról leszoktam, mert mikor ezt megláttam, utána otthon nem mertem többé rágyújtani, mert mondom egyetlen egy 1 milliméteres parazsat fújjon ki a szél a hamutálból, mikor lepöckölöm a cigarettám, és mind itt égünk.

Én elköltöztem, de a közvetlen szomszéddal jóba lettem, néha még beszélgetünk, elvileg még mindig ugyanez a helyzet ott.