Velem van a baj vagy a többi kollégium lakóval?

2 hónapja költöztem be egy fővárosi egyetemista kollégiumba, amit most nem nevezek nevén. Az első hónapban minden úgy ment, ahogy valószínűleg a legtöbb emberrel: beköltözés, papírmunkák, ismerkedni az emberekkel. Én eléggé introvertált vagyok, úgyhogy akivel nem kell vagy nem érdekes számomra, ahhoz nem szólok.

Február végén hazamentem pár napra és összeveszett velem valami teljesen jelentéktelen dolgon, mint ahogy szokta is. Ezután kicsit önbizalom hiányosan mentem vissza pestre, ilyenkor azt veszem észre, hogy az emberek az utcán, áruházakban rögtön megnéznek maguknak, ami ugye kicsit kényelmetlen, amikor szorongunk és egy, két vagy több ismeretlen már felveszi a "lenéző" tekintetét. Ezekkel az emberekkel nem törődnék, de ha lakóhelyen történik ilyesmi, eléggé rossz benyomást lehet kelteni a közelben lévő embereknek.

Most ugye én introvertált létemre mégis próbálnék ismeretségeket kötni, de hogy csináltam azt, hogy a kollégium minden tagja (kb. 1000 fő) lenéz, azért, hogy a saját egóját növessze és önbizalmat szerezzen? Még a portások is. Nem is köszönnek, de úgy néznek rám, mintha egy Orbánra néznének.

Először magamat okoltam, hogy biztos van velem valami gigantikus probléma, ami másokat piszkál, de konditeremben is miközben a gyakorlatokat csinálom, egy-két ember nagyon megnéz, pedig átlagos alkatom van és nekik is az van, sőt amióta edzek és figyelem miből mennyit eszek, még izomtömeget is szedtem fel és már végre meglátszik.

De mondom, ugyanez van az utcán is...

Biztos vannak emberek, akik tudják miről beszélek. Ti hogy kezelitek ezt "lelkileg"? :)