Abban mi szégyellni való van, hogy mivel anyukàmnak kiment a bokája ezért sokáig én fuvaroztam autóval 21 évesen?

Emberek...Alapból undorítóak, mégis nekik akarunk megfelelni.

Sajnos én is sokszor kihagytam, hogy szüleimmel legyek, vagy programokra menjek el, mert "mit gondolnak mások". Aztán elgondolkoztam, hogy gyakorlatilag évek óta nem voltam szüleimmel sehol, gyerekkoromban volt utoljára közös, nagyobb kirándulásunk. Ráadásul apám meghalt (alkoholista volt) de azóta is csak 1-2 nagyobb programot szervezünk az évben. Viszont telefonálni szoktunk naponta, akár több órát, leszarom ki mit gondol. Most azért ne beszéljek a saját anyámmal, mert "gáz"? Elvégre ő hozott világra.

Vagy kicsit off, de én például simán elmegyek bárhova egyedül.

Mozi? Egyedül. Kirándulás, városnézés, erdei-hegyi túrázás? Egyedül. Aztán megkapom, hogy miért megyek egyedül, miért jó, miért nem valakivel, miért nem csajozok... Én meg úgy vagyok, hogy nem fogok másokra várni és otthon ülni ezért. Tettem épp eleget fiatalon sajnos.

Amúgy szintén OFF, de sztori:

Megyek belvárosban és az erős szél egy építkezés mellett ráborított egy úton menő autóra egy egész kerítés sort (szerintem több 100 ezres kár). Én voltam az első aki odament és elkezdtem leemelni, majd jöttek még 2-3-an. Végül visszaállítottuk a kerítést és páran tartottuk, mert félő volt, hogy megint kiborul valakire.

Gyakorlatilag mindenki más b..szott bele.

Az autósok simán jöttek-mentek. Egy biciklis csaj még be is szólt, hogy "Ez bicikliút, a járda nem itt van". Ott nagyon megfordult a fejemben, hogy ott hagyom az egészet a fenébe, oldja meg aki akarja, meg dőljön rá bárkire. Engem néztek az emberek hülyének, hogy mit állok az úton meg miért terelgetem őket.

Vagy másik hasonló, mikor egy srácnak szóltam, hogy ki van húzva a cipzárja a táskáján, húzza be mert kilóg a pénztárcája, mindene. Erre nem hogy nem köszönte meg, de úgy nézett rám, mintha én akartam volna kirabolni, a táskáját a kezében tartva gyors léptekkel otthagyott.

Ilyen tapasztalatok után úgy vagyok, hogy ezeknek akarunk megfelelni? Egyetlen aki fontos és segítendő az a saját családunk, mindenki más leszar minket.