A bátyám egy életképtelen, abnormális, vagy szerintetek ez elfogadott?

Szomorú életforma.

Valószínűleg nem tudja miről marad le és nem is akar változtatni, mert az óriási energiát venne igényben.

Sokan vannak így, szóval valamennyire normális, de attól még szomorú.

Szerintem ha neki ez így jó, akkor nem gáz. Onnantól, hogy eltartja magát, belead pénzt, becsülendő.

Ennél sokkal rosszabb helyzet az én sógorom, aki 38 éves, életében egy hónapot dolgozott, de kirúgták, azóta a szülei tartják el. Ugyanakkor ő sem segít a házimunkában, egész nap netezik, ráadásul akkor sem segít, ha egészségügyről van szó.

Mikor anyósom eltörte a bokáját a ház előtti jégen, sógorom nem volt képes bevinni a kórházba, hiába volt ott, a férjemnek kellett egy órányi távolságról odamennie, és elvinnie. Meg minden más orvosi vizsgálatra is a férjem viszi a szülőket, nyírja a füvet stb.

Ráadásul a sógornak dührohamai is vannak, üvöltözik, káromkodik a szülőkkel. Próbálták már rábeszélni, hogy menjen el pszichológushoz, fizették is volna, de neki szerinte semmi baja, pedig fél kimenni ő is a lakásból, fél az emberektől.

Barátai, akik voltak páran, már eltűntek.

Nem tudom, mi lesz vele, ha a szülők meghalnak...

18#

Mondjuk a leírtak alapján vele nem az a baj, hogy lusta vagy életképtelen akarna lenni hanem olyan szinten szorong, hogy fél elhagyni a lakást.

Ez egy valós probléma ... Van olyan családi ismerős, akinek a fia már legalább 2 éve nem hagyta el a lakásukat, még érettségie sincs.

Nem, mert nem akart volna, csak egyszerűen ennyire fél a külvilágtól. Erről ő nem tehet.

Nyílván ebből is van kiút, csak nagyon nehéz. Olyan mint a hajléktalanság. Papíron abból is ki lehet lábalni, plusz van pár ember akinek sikerül, de abban a helyzetben a legtöbb ember nem tudna semmihez sem kezdeni...

#19

Én értem, hogy nem lusta a sógorom, hanem szorong, de a tény attól még tény marad, hogy önálló életre nem képes, magát nem tartja el, ergo életképtelen.

És azért hoztam fel őt példának, hogy az én szememben az abnormális szint ez, és ehhez képest a kérdező által felhozott példa a szememben még életképes.