Miért van az, hogy társaságban sokkal magányosabbnak érzem magam, mint amikor egyedül vagyok?

Már-már frusztrálóan zavar, és szorongok, mintha egy teljesen más bolygóról jönnék, ezért időm nagy részét inkább egyedül töltöm.

Sajnos így az életem is sokkal nehezebb, évek óta szinte semmilyen kontaktom nincs emberekkel. Nincs párkapcsolatom sem, azt sem tudom, hogyan kell már ismerkedni. Sokszor megkérdezem, miért vagyok egyáltalán? Nem tökmindegy, hogy vagyok-e vagy sem? Ha egyik napról a másikra eltűnnék, az se tűnne föl senkinek. Zavar, hogy én nem tudok olyan átlagos lenni mint a többi ember ez miatt.

Olyan kifordított életforma ez. Teljesen ellenkezik az élet rendjével. Az emberek vágynak a társaságra, buliznak, szórakoznak, ismerkednek, én pedig ha el is megyek ilyen helyre, néhány óra után azt várom, mikor mehetek végre haza, hogy egyedül lehessek, mert nem bírom azt a magányt, amit társaságban érzek.

25f