Hogy juthat valakinek ilyen magányos élet mint nekem?

Helló.

Ha racionálisan nem lehet megmagyarázni, akkor az irracionális témához nyúlunk: karma.

Olvass az ok-okozat törvényéről - ha akarsz.

Semmi sincs ok nélkül.

Felfoghatod egy tanulási folyamatnak is.

Az élet leckék sorozatából áll. Amíg nem tanulod meg az élet elébed nyújtott leckéjét, addig ugyanazt kapod.

Olyan mint a gátfutás. Ha nem ugrod át a gátat, akkor ne mjutsz tovább.

A magányod tanítani akar neked valamit.

Legtöbb esetben azt, hogy magadban találd meg a boldogság forrását. Tudom, hogy meredek téma ez, kérem senki se kövezzen meg.

Első sorban önmagadat ismerd meg és barátkozz meg.

Ott a pont.

Unatkozni? Akkor unalmas is lehetsz.

Van hobbid? Mik érdekelnek? Próbáld ki magad több mindenben, ami picit is érdekel.

Pl világ életemben papír és ceruza voltak a "barátaim" , mindenhol volt 1-2 ember akikkel el el voltam, de vissza kanyarodtam mindig alkotásra.

Kezdetben rajzoltam, idővel pedig rengeteg művészeti ággal és újabb alapanyagok, technikák jutottak birtokomba.

Meló mellett is alkottam, apránként mellék állásom lett, idővel pedig vállalkozó lettem alkotásaimmal.

Az alkotásban bontakoztam ki, mint művész vállalkozó és egyben siker élményeim az önbizalmamat építették fel.

De ne tudd hányan piszkáltak, cinkeltek, kibeszéltek, kinevettek...stb.

Pl amikor cégnél (volt meló helyemen) lomtalanítás volt...

Lenéztek s megszóltak nevetve "minek az neked?" Hátam mögött meg valami szemét gyűjtögetőnek mondtak el.

Ahaaaa... Csak ők egyáltalán semmi kreativítással se rendelkeznek.

Pl megláttam a műanyag lapokat kapásból 10-15ötletem volt.

S abból indult a vállalkozásom.

A cégnél utolsó hónapom közepén új autóval álítottam be.

Ment a susmus, hogy nekem honnan van ilyenem...

A búcsuztatómon pedig elárultam honnan s miből van, hova megyek dolgozni a továbbiakban.

Akkor meg a rosszindulat és irigység ment...

Nagyon örülök, hogy elválhattam tőlük...

Nem csak a karrierért , munkáért kell dolgozni...

Önmagadért is, a párkapcsolatért szintén.

Gyerek... Addig ne is akarj, amíg nincs rendben az életed + ahhoz kell egy rendes partner (anya/apa jelölt).

Ezek szerint munkanélküli vagy, menj el valamilyen okj képzésre ott lehet találkozni minden félé emberrel,van aki normális és rendes is velük lehet barátkozni.

Ha például el mész buszsofőrnek ott elég sok emberrel tudsz találkozni így barítságok és akár alkalmi vagy hosszú távú kapcsolat is lehet, sok sikert.

Sztem azzal jársz a legjobban amit az első is írt, h nem problémázol ezen, hanem elfoglalod magad. Ha már képes leszel egyedül is jól érezni magad, akkor csak a hülye nem akar majd veled barátkozni.

Amúgy én is hasonló helyzetben vagyok mint te, csak annyi h nekem van azért 1 ember, akivel nagyon jól kijövök, és már évek óta nem zavar a magány. De régen pl nem szerettem idegenekkel egyáltalán beszélgetni, most meg simán leállok bárkivel bármiről beszélgetni, és ez azért segít, hogy na néha kimozdulok otthonról, akkor azért kapcsolatba lépek emberekkel, még ha felszínesen is. Nekem sincs munkám, már 2 éve, de még fél évig tuti nem is lesz, mert sok a dolgom, és lassan haladok mert lusta vagyok.