Miért akarják egyes emberek arra biztatni az egyedülálló, magányos embereket, hogy maradjanak egyedül továbbra is?

Sokféle ember ír ide.

Vannak társ ellenesek, csalódottak.

Vannak, akik azt éreztetik, hogy aki nem talál párt, az vesztes, nyomi.

Vannak jóindulatúak is, akik próbálnak megoldást találni a kérdezőknek. Szerintem még mindig a segítő, jó emberekből van több.

Vagy inkább a már huszonévesen életunt,reménytelen,az atomháború már megváltás mentalitású válaszolók vannak többen.

+1

"De akik ezt mondják magukból indulnak ki?"

Én igen.

"Azért mert nekik rossz tapasztalatuk volt másnak is csak az lehet?"

Nekem jó tapasztalatom van egyedül, ezért bízom benne, hogy másnak is az lehet. Bár ritkán írok ilyen jellegű választ.

"Először is az ember társas lény."

A társas lény jól érzi magát egyedül is, aki nem éri jól magát egyedül, az társfüggő. Magam részéről nem lennék senkinek a narkója.

"Másodszor anyagi okok miatt is."

Párkeresés anyagi érdekből szerelem helyett? Ez a prostitúcióra emlékeztet, már bocsánat. És ha egy kérdésben ilyesfélét látok, ez az a pont, amikor már nem írok biztatást, mert annyira más a hozzáállásunk, hogy nem tartom érdemesnek.

"Én is egy nővel szeretnék összeköltözni nem valamelyik haverommal vagy testvéremmel,vagy munkatársammal."

Mert aki arra biztat, hogy maradj egyedül, azt mondja, élj a munkatársaddal vagy a haveroddal? Hogy jön ez ide?

"Mert az a normális hogy a párunkkal lakunk együtt miután kirepültünk a családi fészekből."

Ha az a normális, hogy szenvedsz, akkor szenvedsz? Oké, te dolgod, én viszont nem fogok. Ha így nem vagyok normális, akkor sag schon, nem vagyok normális; önmagam vagyok, és senkinek sem ártok vele.

"Úgyhogy nem az a megoldás hogy bebeszéljük magunknak hogy egyedül jobb hogy ne kelljen szembesülni a társkeresés nehézségeivel."

Vicces, nekem egy időben az okozott nehézséget, hogy lerázzam magamról a belém szerelmes, nyomuló lányokat. Szerencsére a korral ez elmúlt.

Összefoglalva: nem úgy látom, hogy itt én lennék az a nagy biztató.