Csak attól lennék boldog, ha szeretne valaki, ki érez még így? Interneten visszahúzódóbb emberekkel (lányokkal) szeretnék ismerkedni, mit ajánlotok, hogy próbálkoztok jobbá tenni a dolgokat?

Neked lesz majd baj, ha a négy fal lát csak barátként. Te rögtön tudod, hogy minden barát hátba fog szúrni, mindegyik be fog csapni stb. Egyébként nekem nem baj miképpen éled életed, csak fel akartam hívni rá a figyelmet hogy ne negyvenévesen jöjj rá: elment melletted az élet.

Szociális készségek is vissza tudnak fejlődni, a társalgási készség, szituációk kezelése is csak és kizárólag gyakorlással épül be, magányosan nem lehet ilyen téren fejlődni.

Kívánok minden jót és remélem majd lépsz, mielőtt még nem késő és elhiszed, hogy sem én sem a többiek nem akartunk bántani, vagy piszkálódni - még ha úgy is tűnhet most számodra.

Mert csak olyan szegmensét akarod látni az embereknek, akik taszítanak, hogy önigazolásként megerősítsenek abban: "nahát ezek ilyenek, nem érdemes lépni", "mindenki ilyen".

Kívánok minden jót és azt, hogy idejében döbbenj rá: változtatni érdemes, mert ha nem, elmegy melletted az élet és sose tudod meg "mi lett volna ha mégis mersz lépni".

[link]

Minden jót és sok sikert kívánok.

"Nektek ezt egyszerű mondani, mert sosem mentetek át azon amin mi páran"

Elárulnád mégis mi az? :) Talán téged is bántalmazott az egyik szülőd, gyerekkorodtól fogva szépen építette le az önbizalmad? Esetleg végignézted, ahogy a nagymamád, aki a világon a legjobban szeretett és te is őt, hogyan épült le testileg-szellemileg 1 év alatt, tudva hogy nem tehetsz semmit, csak annyit hogy ápolod és beszélsz hozzá, és végül meghal a szemed láttára? És ezt azóta se tudod 100 százalékban feldolgozni? Vagy tudsz azonosulni azzal a szerencsétlen iskolatársammal, aki arra ment haza, hogy azt lássa, az anyja felakasztotta magát? Vagy a kedves mindig vidám szomdszédunkkal, aki a múlt héten azt a hírt kapta, hogy a 30 éves lánya autóbalesetet szenvedett és nem élte túl, itthagyva ezzel egy gyászoló apát, férjet és egy 12 éves kislányt..

Ezek az igazi tragédiák, nem az hogy (megjegyzem a SAJÁT hibádból) nem tudsz barátnőt/barátokat találni... Annyi mindenkinek nincs még/nem volt komoly kapcsolata. Köztük nekem se, pedig lassan 20 éves lány vagyok. És???? Most verjem földhöz magam vagy mi? Volt elég gondom az elmúlt években...De bármikor be tudtam volna "pasizni", udvarlóból nem volt hiány, de én a gyász és az ebből kialakuló depresszió mellett nem tudtal senkit se elfogadni, addig nem amíg magamat nem húzom ki a gödörből. Mert nem akartam mást is belerántani magamhoz. :) Addig nem tudok párkapcsolatban lenni senkivel, amíg nem rakom helyre magam mentálisan. És képzeld, mertem segítséget kérni. Meg is kaptam, én is akartam változtatni, és sokkal jobban érzem magam. Visszanyertem az önbizalmam amit apám elvett tőlem, újra tudtam szeretni önmagam, szerelmes lenni valakibe, akivel együtt is vagyok és boldognak érezzüj magukat. És ez kívülről is látszik, ha meg vagy elégedve magaddal. Egy állandóan búval b*szott lány/srác senkinek nem vonzó (hacsak valakinek nem ez a fétise), egy mosolygós ember sokkal pozitívabb hatást kelt. Ezért is mentem pszichológia szakra, hogy lehessek én is olyan jó, hogy másokon segíthessek. De persze van akin nem tud még a pszichológus se, mert ha az illető egyáltalán nem akar változtatni a hozzáállásán, ő se fog tudni csodát tenni.. ilyen vagy te is.

Tudom, nem várok csodát, hogy ez az őszinte kis üzenetem majd jobb belátásra térít... Csak ez a legutóbbi hozzászólásod felcseszte az agyam, hogy "itt senki nem élt át olyat amit te". Kiscsillag, merem állítani, hogy az itt válaszolók felének sokkal nagyobb, tragikusabb események állnak a hátuk mögött (az én történetemnél is, biztosan). Hányingerem van az ilyentől..:) A picsogás az megy. És még férfinak mondod magad.. Nincs barátnőm, barátnőt akarok, de nem akarok változni, mindenki szarember körülöttem, mindenki elhagyott, én vagyok az áldozat...Ez az. Szállj már ki ebből az áldozati szerepből, mert rohadtul kisfiús és egyáltalán nem vonzó.. Ne várd egy lánytól sem, hogy majd megment! Leírom századjára is, TE mentsd meg MAGADAT! Persze, ha annyira szeretnéd, már megtetted volna...Nekem végülis mindegy mit csinálsz, a te életed, csak bele ne fullasz másokat az önsajnálatodba.. Valóban így sose lesz barátnőd, törődj akkor bele.