Miért érzem, hogy felesleges vagyok?

Azért írtam, hogy facebook közösségbe barátkozz, mert egy jó szociális élet felemel és felhúz. Értem én, hogy mindig veled van Isten és csak neki kell megnyílj, de nem árt ha vannak barátaid.

Nem tudom milyen vallású vagy, azt hiszem az én ismerőseim zöme református vagy evangélikus, legalábbis az a része, aki hiszi, hogy feladata nem (csak) az ige terjesztés, hanem hogy célravaló életet éljen (Istennel), és eljusson a mennybe. Ha csak annyi célt látsz, hogy igét terjessz, azzal nagyon nem fogsz itt sokra menni. Másokat meggyőzni pedig felesleges, ha valaki nem akar hívő lenni, nem lesz.

És persze sírhatsz, attól hogy van egy feltehetőleg erős támaszod, de ha már ilyen inspirátorod van, akkor miért ne ragadnád meg? Sok depressziós nincs mibe kapaszkodjon, és nem tud kijönni abból a bizonyos gödörből. Neked viszont vagy egy láthatatlan segédleted, használd ki - legalábbis még míg hívő vagy.

Egyébként én a 5-6-os kommentből nem olvastam ki istenkáromlást.

De valóban cél az fontos lenne. A sport pedig segít élénkíteni az elméd. Ha arra fogod, hogy az alakod miatt nem sportolsz, akkor miért ne hatna ez fordítva is? Sportolj, hogy jobb alakod legyen.

De ha mindenhez úgy állsz hozzá, hogy "ezt nem, mert..." akkor nem tudsz előrébb jutni. Gyerünk, állj fel! Tessék pezsegni! A múltat magad mögött kell hagyd, vagy feldolgozd. Az ügyeddel addig semmit nem lehet kezdeni, amíg te magad nem akarsz változni. És bizony ez árad a szavaidból. Ne kifogást keress, hanem cselekedj.